Család az, ahol felnőhet egy (árva) gyerek, ahol otthon érezhetjük magunkat.
Elég egy baleset, egy katasztrófa, egy betegség és máris lehet valaki (teljes) árva.
Sok fiatal családban nő fel, jó esetben szerető, gondoskodó (nevelő) szülőkkel. Azonban mi a helyzet azokkal, akik (teljes) árvaként nőnek fel (akár család nélkül). Te befogadnál egy árvát a családodba?
Ha igen, akkor miért. Mert amúgy Te is megárvulhatsz, mert a sors útjai kiszámíthatatlanok. Ekkor hogyan viszonyulnál az élethez és az abban lévő lehetőségeidről.
Klubalapítóként én is megéltem azt, hogy elveszítettem minkét szülőmet még gyerekkoromban, aminek a mai napig komoly kihatásai vannak, annak ellenére, hogy nevelőszülőknél nőhettem fel. Örökbe fogadva nem lettem, mert akkor azzal nem jártam volna jól.
Azonban annak is örültem, hogy fiatalok foglalkoztak YouTube-on az örökbefogadás kérdésével, amit mindenképpen érdemes megosztani és látni hogyan gondolkoznak fiatalok erről a lehetőségről.
Fotó: diák fotója a klubalapítóról a scifiéletregénye és IKSZ reklámja a Nyugati metrókijárónál Budapesten
Tervezett fogyasztói ára 3 900 forint lesz! - Kiadó és támogató is van már.
A scifiéletregény első példányát (második kiadás lesz) a Kálmán nevelőszülei kapják majd.
Egyre több (már 150 darab) előmegrendelés van a klubalapítói scifiéletregényre, ami november 23-án (40-ik születésnapján) fog megjelenni. Addig azonban még van munka és felkészülés (jogi - GDPR, pszichológiai, média, marketing stb.), amit ezzel kapcsolatosan el kell végezni. További megrendeléseket Tresó Kálmán, klubalapítónál lehet leadni.
Fotó: fotós felvétel rólam Mexikóban egy delfinnel való találkozásomkor
12 évig nevelkedtem a nevelőszüleimnél Hatvanban, miután kihoztak Egerből az intézetből.
Amikor nekem valaki segít, akkor azzal azokat is támogatja, akikkel és amivel foglalkozom!
Talán nem tűnik nagy dolognak, azonban néha a kis dolgok többet számíthatnak, így indulok neki a hétvégi családlátogatásra vidékre plazmaadás után. Egy családot már elveszítettem, a mostani még él és tudok velük kapcsolatba lenni a való világban.
Fotó: T.K.- Otthon ott van, ahol hazavárnak és ahol felnőttünk
Nyilvánvalóan mindenféle család titkot nem áll módomban kifecsegni, ezért ezzel kapcsolatban tiszteletben tartom a magánéletnek ezt a részét. Minden családban előfordulhatnak jó és rossz dolgok egyaránt, azonban az nem feltétlenül tartozik másra, így hasonlóképpen a munkahelyi dolgok (pl. üzleti titkok stb.) sem. Nem feltétlenül kell mindenben egyetértenünk a szüleinkkel, de abban igen, hogy sok idejüket, energiájuk, pénzüket, szeretetüket áldozták-áldozzák-áldozni fogják ránk (lehetőleg).
Ezekkel valamennyi bloggernek tisztában kell lennie. Nevelőszüleimnek akartam adni (ajándékba, szülői támogatásnak) a plazmadáskor kapott Éden utalványaimat, de azt nem akarták elfogadni, mondván, hogy magam használjam fel azokat.
Fotó: önkéntes fotója rólam Budapesten egy kampánykor fiatalok körében
A nevelőszüleimnek tavaly volt az 50-ik házassági évfordulójuk.
Felköszöntöttem ma (egyenlőre csak mobilon, majd később pedig személyesen is) nevelőapumat 79 évi születésnapja alkalmából (és most jöttem rá, szinte dupla annyi idős, mint én vagyok. Illetve szilveszterkor meg nevelőanyumat köszöntöttem az újévvel együtt.
Hálás lehetek nekik, amiért felneveltek még akkor is, ha a sorsom nem volt mindig kegyes hozzám. (Mert túl szigorú és ostoba vagyok, aki örülhet annak, hogy nem az intézetben kellett felnőnie Egerben).
Senkinek nem szeretném fájdítani a szívét, mert az ÉLET már ezt megtette. Az idő azonban sokmindenen képes változtatni, igy akár mindannyiunkon. Talán nagyon hosszú idő (majdnem 30 év) kellett a szüleim halálának a feldolgozásához. Amit igazán az érthet meg, aki már veszítette el valakijét. Remélem, hogy a scifiéletregényem még el fogjak tudni olvasni, mielőtt őket is elveszítem.
Szomorú vagyok és az érzelmeim, gondolataim kavarognak.
Plazmaadásból kapott pénzemből igyekszem majd meglepni őket. Ezzel is kifejezve, hogy akár mennyire is érdekesen alakul az életem, a véremből (kapott pénzből) adok nekik ajándékot.
Pár nappal ezelőtt hívott fel bátyám, hogy a nevelőszüleimnek most lesz az 50.-ik házassági évfordulójuk. Én még csak 38 éves vagyok, így már önmagában is tiszteletreméltó az esemény. Ezúton is kívánok nekik Boldog ezüst házassági évfordulót.
Fotó: T.K.- az idő nem vár
Időutazással fogok visszaemlékezni a gyerekkoromra és a nevelőszüleimre.
Annak nem örülök, hogy ilyen körülmények között ért ez engem, mert nekik köszönhetem, hogy annó az intézetből kihozva lehetőséget adtak nekem egy normális élethez.
Ezért csak hálás lehetek nekik még akkor is, ha a sorsom most rosszra fordult. Azonban bízom abban, hogy hittel, kitartással, türelemmel, szorgalommal, szerencsével ez fordulhat a jövőben.
Fotó: T.K.- Szent István-bazilikánál Budapesten
Továbbá imádkozni fogok azért, hogy a nevelőszüleim megéljék azt, amikor öngondoskodni tudok magamról és helyrejönnek a dolgaim. Szeretném újra sikeresnek és boldognak látni, mert a szülőknek ez lehet a legnagyobb öröm.
Köszönöm, hogy már 4 000-nél több ismerősöm van Facebookon!
Még mindig nem álltam lábra, de akárhányszor padlót fogok, újra és újra felkelek, amíg tudok. Nem könnyű és ezt a kommunikációmból is ki lehet venni. Sokszor sírok férfi fejjel felnőttként, mert van rá okom.
Egy társadalomba születtem, aminek tagja vagyok. Sokszor dühös vagyok rá, mert ott tart, ahol. Azonban a fejlődés rajtunk MAGYAROKon is múlik, mert ki tehetné jobbá az életünket rajtunk kívül. Az életemben egyszer már kaptam arra lehetőséget, hogy családot váltsak (bár nem önszántamból), megismerjem a társadalmi felelősségvállalást. Most a lehetőségem abban lenne, hogy olyan családom legyen, amilyet magamnak is kívánnék, de legalább olyan, mint amilyet a nevelőszüleim biztosíthattak gyerekkoromban.
Nem mindig jó MAGYARnak lenni, vannak ennél jobb sorsok is. Amíg élünk és remélünk, addig lehet jobb. Egy társadalomnak is lehet olyan nehéz, mint annak bármelyik tagjának.
Lehet, hogy Magyarországon születtem (Gyöngyös), de attól még a FÖLDÖN élek nem egyedül.
Amikor a nevelőotthonból (Eger) Hatvanba kerültem 6,5 évesen, akkor még sok dolgot nem láthattam előre, azonban kaptam (akkor még nem teljes árvaként) lehetőséget, esélyt arra, hogy normális életem legyen.
Azonban a kezdeti sikerek!? valahogyan kudarccá formálódtak és a felnőtt koromra a hajléktalanságig vittek 8 szakmával, szakácsként bejárva a világot a züllésbe. Múltam - jelenem - jövőm egyenes mint a nyílt, de merre tovább. A nevelő szüleim legnagyobb ajándéka volt számomra, hogy hagytak a fejem után menni és szabadon élni a lehetőségeimmel (amik azért néha zsákutcába vittek). Most azonban meglehetősen nehézkes ebből kilábalni, leginkább önmagam megváltoztatásával, a gondolataim és az érzéseim kontrolljával lehetek képes nyerni az életemben.
Nem kell sajnálnom a múltamat (lásd Magyarországnak Trianon), mert az megtörtént és nagyon sok szép emlék van benne, amiből igazi kincseket lehet a felszínre hozni és erőt adhat MA és HOLNAP egyaránt.
ÉN is és TE is Magyarország sorsának része vagy, ami biztosan közös bennünk! A nevemet sokáig utáltam, mert sokan nem értették és nem tudták megjegyezni, addig, amíg az eredetiség betűjét ki nem vettem belőle és megkaptam a TESÓ szót. Egyből mindenki megjegyzi és megmosolyogja. Pedig egy teljes árvaként felnőtt embernek egyből sok tesója lehet, ami felfogás kérdése. Pláne, ha még a neve is megbélyegzi egy egész életre.
A teljes árvaságtól a szegénységig, a nem megfelelő kommunikáció miatt főleg.
Visszatekintve az elmúlt évekre, amikortól lavinaszerűen a szakadék szélére kerültem (londoni öngyilkossági kísérlet, munkanélküliség, töröttláb, szociális rászorultság stb.) olyan dolgokat hozott ki belőlem, amiket soha nem gondoltam volna. Most viszont nem félek kikommunikálni, hiszen az egész lavina valójában már gyerekkorom óta tartott - mert kommunikáltam megfelelően a környezetemmel az érzéseimről, a gondjaimról, a félelmeimről stb. -. Ennek most iszom a levét, de arra törekszem, hogy újra visszaálljak a fejlődés útjára és folytassam azt, amikor megfelelő hozzáállással sikert sikerre halmoztam.
Hol rontottam el, meddig kellene az időbe visszarepülnöm, hogy a sorsomat megváltoztassam? A múltnak vége, a jelenben élek, a jövőben élni fogok. Az időutazás segíthet!?
A teljes árvaság nagyon hosszú időre megsebzett, amit csak idővel tudok kihederni (felnőttként). Sokan nem értenek meg, mert nem ismernek. A scifiéletregényemből az időutazásom során nagyon jól megismerhető vagyok (hibáimmal, sorsfordulóimmal, sikereimmel stb.) a lehetőségek világában.
Fotó: apa felvétele a nevelőszülökhöz került teljes árva klubalapítóról
Egyre nagyobb segítséget és támogatást kap a klubalapító a bátyjától és a családjától, ami érezhető a hangulatában és a jövőbeni terveit illetően. Talán azt kevesen tudják, hogy a klubalapító teljes árvaként nőtt fel, azonban Hatvanba nevelőszülőkhöz került. A klubalapító scifiéletregényéből majd több mindent meg lehet tudni a múltjáról, illetve a gyerekkorába is betekintést lehet nyerni.
Te is tehetsz valamit TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁSKÉNT! Olvasd el a cikket és rá fogsz jönni, hogy mit tehetnél, illetve milyen lehetőségeid vannak!
Akik még nem tudják, azoknak eláruljuk, hogy a klubalapító, Kálmán sokáig intézetben nőtt fel Egerben, mert elveszítette a szüleit. De a sors úgy hozta, hogy nevelőszülők magukhoz vették, ezzel megosztva a saját életüket, szeretetüket. Az élet most úgy hozta, hogy az ifjúsági szervezet alapítójának olyan lehetőséget kell megtapasztalnia, amivel nincs fiatalon egyedül. Sajnáltatni nem akarja magát, inkább előnyt kovácsolni mindenből. Ezért is osztja meg a tapasztalatait, véleményét, panaszait másokkal, hogy tanulni lehessen belőle, mert sokszor nem gondoljuk, hogy kerülhetünk hasonló cipőbe. Márpedig mindenkivel megeshet bármi, és akkor kiderülhet, hogy kikre lehet számítani.
Fotó: turista felvétele a klubalapítóról Egerben a Dobótéren
Kálmán nevelőszülei gyerekkorában sok áldozatot hoztak, ami befektetés volt a jövőbe, ami most van. Amennyibe kallódni hagynák az elért eredményeket, sikereket, magát a fiatal tehetséget - amely párosult hittel, kűzdéssel, kitartással, szorgalommal, önbizalommal -, akkor az nagy veszteség volna a nevelőszüleinek, neki, barátainak, ismerőseinek és a társadalomnak is.
Kálmán még gyerekkorában akart könyvet írni Az élet ártatlan magvai címmel, ami egy teljes árva életérzését, mindennapjait jelenítette volna meg a mai magyar társadalomban. A nevelőapújától mostani születésnapjára azt kérte, hogy gyűjtse össze valamennyi gyerekkoráról készült fotóit, videóit, hogy szembesülhessen a jó gyermekkorával.
A cikk elolvasása után azzal tudsz a legtöbbet segíteni, hogy átgondolod az életedet és a közös pontokban segítitek egymást a klubalapítóval. Ez a mai társadalmi felelősségvállalás egyik lehetőséges módja a minennapjainkban.
Fotó: önkéntes felvétele - Kálmán a Magyar Távirati Irodában médiásként
A klubalapító mindig is fontosnak tartotta, hogy amennnyit lehet, annyit adjon vissza a magyar társadalomnak, amiért lehetőséget adtak neki az élethez, illetve az adófizetők pénzén és segítségén nevelkedhetett fel. Kálmánban ez már az ifjúsági szervezet megalapításakor is folyamatosan előtte lebegett. Hamarosan becslés készül majd arról, hogy mennyibe került a magyar államnak és az adófizetőknek a klubalapító felnevelése és segítése a szociális háló segítségével. Mint ismeretes, Kálmán születésekor (Gyöngyös - Heves megye) csecsemőotthonban, majd állami gondozottakkal foglalkozó intézetbe került Egerbe (Heves megye), ahonnan a nevelőszüleihez (Binder család) került még általános iskolás (2-ik osztályos) korában ÚjHatvanba (Heves megye).
A gondozásával, nevelésével kapcsolatosan becsült összeget évekre lebontva fogjuk megadni - a klubalapító felnőttkorúságáig - ebben a cikkben folyamatosan. Az elszámolásban a bennlakástól kezdve a nevelőszülőknek kifizetett pénzek szerpelhetnek.
A mai napomat a családommal tervezem eltölteni. Több időmet fordítom ma arra, hogy tisztázzam magamban, hogy mit jelent számomra a család. Talán sokunkban ez nem annyira merül fel, mert abban élünk, nem látjuk kívülről. Persze a családnak, mint lehetőségnek is megvannak a maga előnyei, hátrányai és veszélyei. Ezekkel igyekszem tisztában lenni. Korábban egy szál piros gerberával (hálám kifejezéseként) köszöntem meg a nevelőszüleimnek (közeli hozzátartozóim), hogy lehetőséget adtak nekem egy normális élethez.
5. Szüleimnek beszámolok az életem alakulásáról, terveimről
6. Megajándékozom a szüleimet (külföldről hazahozott dolgokkal)
7. Ellátogatok a Klub volt irodájának helyére (nosztalgia)
8. Városnézést csinálok Hatvanban
9. Angoltanulás (2 óra + 30 szó)
10. Családfakutátásomat folytatom
11. Újabb Tresó névrokonokat kutatok fel
12. Hála és köszönet a nevelőszüleimnek, amiért lehetőséget biztosítottak nekem
Egy nem szokványos klubtalálkozó lesz családi közegben Húsvét hétfőn Hatvanban. Ez a lehetőség arról szól, hogy tékozlófiúként elmeséljem a nevelőszüleimnek, hogy mit tapasztaltam, láttam a nagyvilágban, odaadjam az ajándékaimat (Karácsonyra is, mert nem voltam itthon) és felvázoljam nekik milyen elképzeléseim (újabb hülyeségem), céljaim vannak a jövőben. Ehhez nem kérem a segítségüket, mert már így is eleget adtak. Inkább megbocsátást viszek és hímes tojást, virágot, kaját veszek magamhoz a hosszú utamra, ami csak 60 perc Hatvanból. Kis lépés lesz nekem, de nagy a családomnak.
A pontos információnak még utánna kell járnom, de az biztos, hogy gyerekkoromban csecsemőotthonban és intézetben (árvaházban) is nevelkedtem Egerben majdnem 7 éves koromig. Az általános iskola első évfolyamát is egy ahhoz kapcsolódó iskolában végeztem, majd Hatvanba kerültem a nevelőszüleimhez. Többen akartak örökbefogadni, illetve családbafogadni, azonban - tudomásom szerint ez a viselkedésem miatt nem volt olyan könnyű -, majd végül egy helyen megmaradtam, akiknek a mai napig nagyon sokat köszönhetek, a Binder családnak, amiért gyermekükként felneveltek. Ma már azok az intézetek nem működnek ott. Az intézetben most lakások vannak.
Az oldalt a Tresó Ifjúsági Klub(ért Alapítvány) kezeli. Az ott található adatokat csak előzetese hozzájárulással lehet felhasználni meghatározott céllal.
