Nagyon rossz hangulatom lett a koronavírus-járvány miatt, így most a kedvem is alább hagyott. Dühös vagyok!

Fotó: T.K.- amikor még jó kedvem volt

A rosszkedv majd elmúlik, mert ettől a mostani helyzettől is volt már rosszabb helyzetem. 

Április végéig szabadságra megyek titkárságvezetőként, ifjúságsegítőként és igyekszem feltöltődni (elfáradtam)

Mások életét megmentjük, közben a sajátunk tönkremegy!
Most kezdett elérni a koronavírus-járvány okozta hangulatromlás, ami miatt ugyan pánikba nem estem, de a jövőben vetett hitem kissé megingott. Teljesen módosítanom kell az idei terveimet. Ez nagyon lehangoló és emiatt inkább pihenni, kikapcsolódni fogok. Ugyan nem kaptam el a koronavírust, de a járvány már negatív hatással van rám is. Csak az vigasztal, hogy ezzel az egész dologgal nem vagyok egyedül. Ha kellően kipihenem magamat, akkor talán újult erővel és energiával láthatok hozzá folytatni a megkezdett munkámat. Addig viszont, inkább elvonulok és megfeledkezem erről az egész válsághelyzetről, mert nagyon ki tudja készíteni az embert. Hasonló szituációt érzékelek, amit az életemben éltem már át, de akkor nem tömeges volt, ezért ez most sokkal riasztóbb. Remélhetőleg minél előbb alábbhagy és tudunk tovább építkezni, amihez szintén időre lesz szükség.

Fotó: T.K.- eg y üzlet vészkijáratánál

Csak remélni tudom, hogy az életemet nem a koronavírus-járvány fogja elvinni. Szomorú lennék! Ha a saját életemet meg tudom menteni ebben a vészhelyzetben, akkor már tettem valamit, mert megmentem magamat. Amennyiben mindenki ezt teszi, akkor már nem leszek egyedül. Tudom, hogy biztatnunk kellene egymást, de amikor ki vagy merülve, akkor azt nagyon nehéz. Nyilván nem fogom feladni, csak most kicsit sok nekem. Mindig bebizonyosodik számomra, hogy az emberek többsége nem tanul a saját hülyeségeiből és ismételten elköveti ugyanazokat a hibákat. Korábban megtanultam azt is, hogy ha valami nem megy, akkor nem szabad erőltetni, mert annak csak még nagyobb baj lesz a vége. Megtanultam, hogy ne csináljak hülyeségeket, amikor úgy látom, hogy hiába. Lesz majd valahogy és a legnehezebb helyzetek is idővel megoldódnak. Feladni nem kell, mert még nincs itt az idő.

Fotó: T.K.- balatoni utazás tavaly

Most legalább van időnk gondolkodni és kipihenni magunkat OTTHON. 

A sors útjai kifürkészhetetlenek, mint ahogyan ez is. Nem volt megírva sehol, hogy ez be fog következni, de most már a saját scifiéletregényembe végérvényesen bejegyzésre kerül. A mostani járvány sokunkat megtanít arra, hogy jobban odafigyeljünk olyan lehetőségekre, amikre korábban fittyet vetettünk. Megmutatja azt is, hogy az emberek ilyen helyzetben hogyan viselkednek, hogyan tudnak majd összefogni azért, hogy ebből az egészből közösen felálljunk.

Fotó: egy korábbi fotóm a kórházban egy aranyhallal (amitől a gyógyulásomat kívántam akkor)

Hiszek abban, hogy újra fel fogok tudni támadni, akár Jézus húsvét vasárnapján. De most egyenlőre úgy érzem magamat, mint aki keresztre van feszítve, vagy egy kórházban fekszik (és magatehetetlen). Imádkozom magamért, hogy túltegyem magamat ezen a helyzeten és új emberként jöjjek ki a koronavírus-járvány elleni küzdelmemből. Ezt kívánom az ismerőseimnek és a szeretteimnek szintén. 

Elértük az újabb 12 fizetős rendes klubtagszámot a Tresó Ifjúsági Klubban ebben a hónapban. Köszönjük!

Fotó: T.K.- a klubismertetővel az egyik budapesti törzshelyünknél

20.2020 klubalapítói határozat újabb 12 (fizetős) rendes tag csatlakozásának engedélyezéséről áprilisban
Ebben a hónapban kitűzött 12 új támogató rendes klubtagot elértük, ezzel a havi célkitűzésünket is. Köszönjük, hogy ezzel a hónapot sikeres tagtoborzással zárhatjuk! Valamennyi meghívó tag megkapta, megkapja a tagtoborzásért járó eLÖK támogatást.

Beszámolóm az elmúlt három hónapról 2018-ban (sikerek és kudarcok)

Fotó: T.K. - beszámolókészítés

Terv - tény adatok 2018-ban a sikermércéjével 

Elégségesre értékelem a teljesítményemet 2018 I. negyedévében

Amikor józanul megfogalmaztam az idei célkitűzéseimet év elején, ahhoz képest most lehet leginkább látni, hogy mit tudtam elérni, illetve miben tudtam sikert elérni. Január elsején Budapestet járva, videóra mondtam fel az idei célkitűzéseimet, amik részben teljesültek, módosultak, vagy elhalasztódtak. Az alábbiakban ebből sorolok fel néhányat a teljesség igénye nélkül - figyelembe véve az ifjúsági szervezetem tematikus évének témáit.. 

Fotó: önkéntes fotója rólam a 0km kőnél Budapesten

1. Család, magánélet

1.1 Rendszeresen tartottam a kapcsolatot a családtagjaimmal

1.2 Párkapcsolati téren nem sokat léptem előre

1.3 Hetente pszichológus segít a magánéletbeli dolgaimban tanácsadással

1.4 Márciusra kimerültem, illetve a plazmaadásból is ki lettem zárva

1.5 A súlyom nagyon ingadozott (68-71 kg között)

1.6 Tartozásaimat folyamatosan törlesztettem
1.7 Rendszeresen jártam a Bazilikába imádkozni

2. Hobbi

2.1 Az ifjúsági szervezethez több rendes tagot is toboroztam (akiket társadalmi felelősségvállalás címen támogattam)

2.2 Több lehetőséget ismertem meg és használtam ki

2.3 Nem vagyok megelégedve az ifjúsági szervezetbeli tevékenységemmel

2.4 Még mindig aránytalanul több időt töltöttem a hobbival, mint kellene

3. Karrier (tanulás, munka)

3.1 Bejelentett szakácsként dolgoztam, igaz februárban kétszer is beteg voltam (ami a fizuban is látszott)

3.2 Újabb pénzt (32 000 forint) kaptam a tavalyi fotóverseny miatt

3.3 A felvételit halasztanom kell jövőre
3.4 Rendszeresen tanultam angolt írásbeli nyelvvizsgához

Több lehetőséget ismerek ma meg klubmenedzserként

Fotó: T.K. - munkaközben 

Munka után szabadidős elfoglaltság a klub, mint hobbi. 

A mai napon több lehetőséget is igyekszem délután szabadidőmben megismerni, illetve igyekszem új kapcsolatokra szeret tenni. Tegnap sikerült regisztrálnom egy Nyílt Akadémia díjmentes ember és életjobbító rendezvényére egy boldogság-specialista mester-coachtól.  (www.pph.hu). Emellett folytatom a reggel elkezdett projektemet, ami arról szól, hogy a klub, mint startup működjön a jövőben. Ehhez már egy tervet is kidolgoztam 2018-ra. 

Demokratikusan megválasztható klubvezetőnek jelentkezek

Fotó: külföldi kolléga felvétel rólamvalahol a világon

Hamarosan benyújtom az ifjúsági szervezethez a pályázatomat (önéletrajz, éves programterv és költségvetés 2017 évre), amiről a rendes tagok demokratikusan szavazhatnak majd. A klubvezetői vs. klubmenedzseri lehetőséggel pénzt is kereshetek (munkalehetőség) majd, amit a civil szervezetünk támogathat. A szavazás előtt kampány során szeretném majd népszerűsíteni a terveimet.

Hajléktalan igazolványt kapott a klubalapító (jövőbeli tervek)

Fotó: T.K. - a "lopottidő" magyar változata

A klubalapító tegnap este olyan szituációba keveredett, amit nem hagyhatott annyiban, így inkább úgy döntött, hogy nem hagyja magát és inkább az utcára megy, illetve a szociális ellátórenszer más lehetőségeit igyekszik kihasználni, hogy kevésbé érezze kiszolgáltatottnak, méltóságát sértve és terhesnek a jelenlétét sehol. 

Fotó: T.K. - sírós szelfi, mivel volt rá ok

Kálmán ma sírva ment végig az Adrássy úton és megfogadta, hogy nem akar többet Magyarországon sírni. Annó az óceánjárónél is a végleges döntést akkor hozta meg, amikor hasonlóképpen fogadalmat tett. Akkor ezzel az életét mentette meg. 

Fotó: T.K. - egy korareggeli búcsúlevél a Fedéladóknak

Félreértés ne essék, ténylegesen köszöni a barátjának és családjának a segítséget, de a tegnapi nap után elveszítette az ottani reményt, ezért módosítania kell a felállított kilábbalási tervét. Van ez így, bár a novemberi nyelvvizsga így sokkal nehezebb lesz, illetve új körülményeket kell majd megszoknia. 

Fotó: bácsi felvétele - a mindennapi (lábtörött) hősök közöttünk járnak (Hősök terén)

A klubalapító egy időre hanyagolhatja majd (Karácsonyig) az ifjúsági szervezetet és inkább a saját blogjában írja meg az élettapasztalatát a hajléktalansággal kapcsolatosan, ami a fenti menüből elérhető. Ezzel azon fiatalokat szeretné megkímélni, akiknek esetlegesen zavaró, problémát jelenthet a honlapon szereplő negatív események sorozata. 

Fotó: T.K. - szomorú szelfi a Módszertani Intézetnél a XIII. kerületben (hajléktalan igazolványért)

Kálmán sajnos lekéste a szállással kapcsolatos lehetőséget, ami holnap meg nem lesz elérhető, így csak csütörtökön kérvényezheti majd felvételét (ideiglenesen 2 hónapra) valamilyen átmeneti szállóra, vagy hajléktalanszállóra. Az ügyintézés folyamatban van. A klubalapító ma levéllel búcsúzott a korábbi Fedéladójától - megköszönve a nyújtott segítséget. Azonban úgy alakult, hogy a jövőben más lehetőségeket kell majd kihasználnia. 

Fotó: T.K. - hajléktalan igazolvány

Ezenfelül a (lemondó) kuratórium elnök hajléktalan igazolványért folyamodott és meg is kapta, valamint most intézi a tűdőszűrést és az éjszakai menedékhelyét, amitől nagyon tart, mert sok jóval nem kecsegtet. Kálmán ételjegyet kapott, így melegétele biztosítva lesz. 

Fotó: T.K. - 'Itt van az ősz, itt van újra..." - de jön majd a tavasz

Akik tényleg segíteni akarnak, azoknak azt önzetlenül kell megtenniük és mérlegelve minden körülményt. A klubalapító létkérdésével kűzd, nem válogathat, csak azt veheti figyelembe, ami valódi segítséget jelent számára. Nem minden segítség segítség!

Alapítványi hírösszefoglaló (2016.10.12)

Fotó: T.K. - az ifjúsági szervezet molinója és Fedél Nélkül újság

Ezúton tájékoztatjuk a Tresó Ifjúsági Klubért Alapítvány érdeklődőit, hogy a mai napon az alábbi sikereket könyvelhetjük el. A hírösszefoglalót egész nap módosíthatjuk, ezért a tartalma módosulhat. Bízunk abban, hogy ezáltal sokkal jobban betekintést lehet nyerni majd az ifjúsági szervezet életébe, illetve az átlátható gazdálkodást biztosíthatja. 

Hírösszefoglaló

0. Alapítvány vagyona (HUF-ban)

- Bankszámla: 112 646

- Pénztár: 1,000

1. A kuratórium tagjai stratégiai megbeszélést folytattak, aminek keretében megbeszélték a célkitűzéseket, és a jövőbeli terveket, amik a napi munkamenetet, a csapatmunkát elősegítik.

2. Az ifjúsági szervezet új grafikusa, rendes tagja készíti el a klub új logóját, ami dizájnban nagyon tetszetős lesz majd és azt használhatja majd hivatalosan a jövőben.

3. A kuratórium elnöke egyik barátjával fogja elkészíteni az idén az ifjúsági szervezet egy igazán színvonalas, céges egyperces reklámfilmjét. 

Folyamatosan frissíthetjük a mai nap során ...

Közösségi főzésből is megélhetne itthon Kálmán - jövőre

Kálmánnak egyik terve, hogy felépülése után otthon főzzön és abból is némi pénzre tegyen szert. Ezzel meghívhatja partnereit és ezzel fejlesztheti szakmai képességét, illetve akár új ételek elkészítésével próbálkozhat önfenntartó módon. A lehetőséget (ha még létezik) a már létező Yummber lehetőségével képzeli megvalósítani. További részletekről később számolhatunk be. 

A klubalapító időutazása a jövőbe (3 hónap múlva)

Fotó: hallgató felvétel klubtagokról Bécsben még a múltban Karácsony környékén

Akik szeretnek foglalkozni az idővel, illetve szeretnének időutazni a klubalapítóval a jövőben, akkor tartsanak vele. A múltbeli és mostani helyzetből kiindulva a jövőt fizikálisan és időben is csak terveszerűen tudunk elrugaszkodni, annak a kutatásával és tervezésével. Amikor megnéz valaki egy szervezetet, vállalkozást is, akkor láthatja, hogy nem látnak előre a jövőben mindent, de igyekeznek azt számukra minél jobban behatárolni, megtervezni és azt megvalósítani - minél több körülményt figyelembe venni. A terv és a tény között nyilván lehetnek különbségek, de azok folyamatosan korrigálhatók menetközben (alkalmazkodás a lehetőségekhez). Így most az időutazáshoz nekünk is hasonlóan kell állni, ahelyett, hogy a CERN-be mennék segítséget kérni (persze, ha tudnának - egyenlőre nem tudom, hogy állnak a témával). 

Mielőtt távozom a Royal London Hospitalból, addig is köszönetemet szeretném kifejezni ezúton is, illetve mindennek utánnaérdeklődők, hogy a jövőben mire számítsak. Most az elsődleges cél a kilábalás lesz töröttlábbal. 

A legfontosabb, amit a jövőben szeretnék látni, hogy megélem a 36-ik születésnapomat (nov 23) és közelebb kerülök ahhoz, hogy újra munkába álljak és az addig megfogalmazásra kerülő terveimet elkezdem megvalósítani. A balesettel kapcsolatos dolgaimat mindenképpen el fogom intézni és a jövőbeli terveket a barátaimmal és a családommal igyekszem majd közösen megbeszélni, hogy az összhangban legyen a kialakult élethelyzetemmel ( pl. korlátozott mozgás stb.) és a hosszú távú célkitűzésekkel. Szóval a jövőni időutazás most nem tartott túl sokáig, vagy legalábbis a részletekből nem sokat lehet egyenlőre látni. Azt viszont remélem, hogy a három hónap végével már Karácsony lesz. A gyógyulás utánra az alábbi fő lehetőségekben gondolkozom

0. Folytatni a hobbimat (ifjúsági klub)

1. Visszamenni óceánjáró hajóra

2. Visszajönni Londonba

3. Kandába menni

4. Otthon munkát találni legalább a tavaszig, illetve a gipsz tényleges elhagyásáig (kb. 6 hónap)

Gyerekként sokáig miniszterelnök akartam lenni (diplomavesztés oka)

Fotó: szelfi a Parlamentben

Amikor hazafelé sétáltam tegnapelőtt, akkor az úton jutott eszembe valami, aminek köze lehetett a diplomám elvesztéséhez. Méghozzá az, hogy fiatal (naív) koromban sokáig miniszterelnök akartam lenni (biztos, hogy oka volt - még nem tudom, hogy mi), ami sokáig elkisért - de sokszor nem is vettem róla tudomást - csak egy emlékem jut eszembe, hogy amikor ifjúságkutatásom, kapcsolatfejlesztés során beszéltem őszintén az akkori kari hök elnökkel az egyetemen, ahova felvettek (akkor még nem volt BCE), és óvatlanul (mert hökös akartam lenni) sokat beszéltem az álmaimról, terveimről és akkor említettem meg azt is, hogy miniszterelnök akarok lenni. Innentől fogva lehettem hökös, de a pozícióféltés és egyéb lehetőségek (pl. visszaélés - ha volt olyan) miatt, felső pozícióba nem tudtam kerülni. Sőt az érdekeim képviseletekor egyenesen hallgatói közellenségnek lettem kikiálltva (kiközösítve). Pedig konkrét elképzeléseim voltak, ki mertem állni kampánnyolással a hallgatók elé, elmondani nekik. Állandóan a kommunikációmat hibáztatták, illetve a irigykedtek (aggódtak) az ifjúsági szervezet sokszínűségére, fenyegetést kaptam stb. Megvédeni pedig csak azután próbálkoztak, amikor már a tanulmányaimban jelentősen megcsúsztam és szinte biztosra vehető volt, hogy már nem akarok a hallgatói önkormányzattal foglalkozni (ezért is segíthettek nekünk később Corvinus Lehetőségkör diákszervezet bejegyzésében a Budapesti Corvinus Egyetemen). Az idő most mutatta meg nekem, hogy mi lehetett az ok, ami (áttételesen, közvetetten) egy teljes árva fontos fogadalmát szegte meg a sikertelen diplomaszerzés miatt. Nem vagyok bosszúálló, de nem felejtek, megbocsátok - mert akkor ennek így kellett történnie. Egy gondolat, emlék így befolyásolhatja a jelent és a jövőt egy konkrét eseten keresztül. A baj az egészben az, hogy ennek a jövőmre is lehet kihatása függetlenül attól, hogy mit csinálok. Ennek a tudatában viszont sokkal megfontoltabbnak és óvatosabbnak kell lennem (tudatosan).

Utóírat: Eszembe jutott, hogy miért akartam az lenni. Mert meg akartam mutatni a világnak és magamnak, hogy egy társadalomnak akkor is megéri foglalkozni az árvákkal (hátrányos helyzetű fiatalokkal), mert lehet, hogy csak nagyon kevesen vannak azok (a nagy versengések ellenére pl. árva és nem árva boldogulása stb.), akik valahova eljuthatnak, de már az is megérheti - főleg, ha később hasznos lehet a társadalomnak). 

Zártkörű klubtalálkozó lesz Hatvanban Húsvétkor

Egy nem szokványos klubtalálkozó lesz családi közegben Húsvét hétfőn Hatvanban. Ez a lehetőség arról szól, hogy tékozlófiúként elmeséljem a nevelőszüleimnek, hogy mit tapasztaltam, láttam a nagyvilágban, odaadjam az ajándékaimat (Karácsonyra is, mert nem voltam itthon) és felvázoljam nekik milyen elképzeléseim (újabb hülyeségem), céljaim vannak a jövőben. Ehhez nem kérem a segítségüket, mert már így is eleget adtak. Inkább megbocsátást viszek és hímes tojást, virágot, kaját veszek magamhoz a hosszú utamra, ami csak 60 perc Hatvanból. Kis lépés lesz nekem, de nagy a családomnak.