Nagy veszteség lenne utcán kallódni hagyni a klubalapítót

Fotó: kollégák felvétele Kálmánról Cipruson Ayia Napán

Te is tehetsz valamit TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁSKÉNT!
Olvasd el a cikket és rá fogsz jönni, hogy mit tehetnél, illetve milyen lehetőségeid vannak!

Akik még nem tudják, azoknak eláruljuk, hogy a klubalapító, Kálmán sokáig intézetben nőtt fel Egerben, mert elveszítette a szüleit. De a sors úgy hozta, hogy nevelőszülők magukhoz vették, ezzel megosztva a saját életüket, szeretetüket. Az élet most úgy hozta, hogy az ifjúsági szervezet alapítójának olyan lehetőséget kell megtapasztalnia, amivel nincs fiatalon egyedül. Sajnáltatni nem akarja magát, inkább előnyt kovácsolni mindenből. Ezért is osztja meg a tapasztalatait, véleményét, panaszait másokkal, hogy tanulni lehessen belőle, mert sokszor nem gondoljuk, hogy kerülhetünk hasonló cipőbe. Márpedig mindenkivel megeshet bármi, és akkor kiderülhet, hogy kikre lehet számítani. 

Fotó: turista felvétele a klubalapítóról Egerben a Dobótéren

Kálmán nevelőszülei gyerekkorában sok áldozatot hoztak, ami befektetés volt a jövőbe, ami most van. Amennyibe kallódni hagynák az elért eredményeket, sikereket, magát a fiatal tehetséget - amely párosult hittel, kűzdéssel, kitartással, szorgalommal, önbizalommal -, akkor az nagy veszteség volna a nevelőszüleinek, neki, barátainak, ismerőseinek és a társadalomnak is. 

Fotó: teniszedző felvétele Kálmánról gyerekkorában (Hatvanban - teniszpályán)

Kálmán még gyerekkorában akart könyvet írni Az élet ártatlan magvai címmel, ami egy teljes árva életérzését, mindennapjait jelenítette volna meg a mai magyar társadalomban. A nevelőapújától mostani születésnapjára azt kérte, hogy gyűjtse össze valamennyi gyerekkoráról készült fotóit, videóit, hogy szembesülhessen a jó gyermekkorával.

A cikk elolvasása után azzal tudsz a legtöbbet segíteni, hogy átgondolod az életedet és a közös pontokban segítitek egymást a klubalapítóval. Ez a mai társadalmi felelősségvállalás egyik lehetőséges módja a minennapjainkban. 

Könnyen a padlón találhatjuk magunkat

Fotó: T.K. - hajléktalanság a közelben

Ami megtörténik, azon már utólag nem annyira lehet változtatni, viszont a jövőben annál inkább fontosabb, hogy tanuljunk abból, amiért padlóra kerülünk. Mostanság több okból kifolyólag is könnyen mélyzuhanásba kerülhet bárki önhibából, vagy szerencsétlenségből. Amikor többszörösen hátrányos helyzetből (egészségi állapot, pénztelenség, megfelelő tapasztalat stb.) kellene felállni és lépni, akkor az nagyon megterhelő lehet. Mennyi olyan történetet lehet azért olvasni, vagy hallani, hogy milyen helyzetekből tudtak egyesek felállni és sikeres életet élni a későbbiekben. Amikor elmegyünk egy hajléktalan mellett, akkor csak azt látjuk, hogy valamiért odajutottak, de hogyan és miért, az már sokszor nem is érdekel bennünket, de mi nem szeretnénk hasonló helyzetbe kerülni. 

Amikor majdnem mindenedet elveszíted

Egészen addig, amíg nem veszíti el mindenét valaki, addig fel sem foghatja, hogy mit jelent az valójában. Nem egy kellemes érzés.