Fotó: T.K.- "Mi a faszért élek, hogy diákhitelt törlesszek!?"
Adóságcsabdába kerülhetnek a MAGYAR fiatalok. Inkább (öngyilkos leszek), mint kifizessem rabszolgaként a saját Hazámban, a (hülye) politikusok miatt.
A születésnapja előtt fogják felbontani a klubalapító diákhitel szerződését, amivel újra bajba fog kerülni (de most már azt is "leszarja" és senkitől sem kér segítséget, ettől börtönbe nem fog kerülni, csak a bruttó bérének a negyedét havonta le fogják vonni.).
Nem lesz család és kész, így majd csak letudja a tartozást halála előtt volt egyetemistaként (Corvinus Egyetem - élelmiszermérnök) Tresó Kálmán, klubalapító (hajléktalan teljes árva klubalapító).
Köszönöm, hogy már 4 000-nél több ismerősöm van Facebookon!
Még mindig nem álltam lábra, de akárhányszor padlót fogok, újra és újra felkelek, amíg tudok. Nem könnyű és ezt a kommunikációmból is ki lehet venni. Sokszor sírok férfi fejjel felnőttként, mert van rá okom.
Egy társadalomba születtem, aminek tagja vagyok. Sokszor dühös vagyok rá, mert ott tart, ahol. Azonban a fejlődés rajtunk MAGYAROKon is múlik, mert ki tehetné jobbá az életünket rajtunk kívül. Az életemben egyszer már kaptam arra lehetőséget, hogy családot váltsak (bár nem önszántamból), megismerjem a társadalmi felelősségvállalást. Most a lehetőségem abban lenne, hogy olyan családom legyen, amilyet magamnak is kívánnék, de legalább olyan, mint amilyet a nevelőszüleim biztosíthattak gyerekkoromban.
Nem mindig jó MAGYARnak lenni, vannak ennél jobb sorsok is. Amíg élünk és remélünk, addig lehet jobb. Egy társadalomnak is lehet olyan nehéz, mint annak bármelyik tagjának.
Lehet, hogy Magyarországon születtem (Gyöngyös), de attól még a FÖLDÖN élek nem egyedül.
Amikor a nevelőotthonból (Eger) Hatvanba kerültem 6,5 évesen, akkor még sok dolgot nem láthattam előre, azonban kaptam (akkor még nem teljes árvaként) lehetőséget, esélyt arra, hogy normális életem legyen.
Azonban a kezdeti sikerek!? valahogyan kudarccá formálódtak és a felnőtt koromra a hajléktalanságig vittek 8 szakmával, szakácsként bejárva a világot a züllésbe. Múltam - jelenem - jövőm egyenes mint a nyílt, de merre tovább. A nevelő szüleim legnagyobb ajándéka volt számomra, hogy hagytak a fejem után menni és szabadon élni a lehetőségeimmel (amik azért néha zsákutcába vittek). Most azonban meglehetősen nehézkes ebből kilábalni, leginkább önmagam megváltoztatásával, a gondolataim és az érzéseim kontrolljával lehetek képes nyerni az életemben.
Nem kell sajnálnom a múltamat (lásd Magyarországnak Trianon), mert az megtörtént és nagyon sok szép emlék van benne, amiből igazi kincseket lehet a felszínre hozni és erőt adhat MA és HOLNAP egyaránt.
ÉN is és TE is Magyarország sorsának része vagy, ami biztosan közös bennünk! A nevemet sokáig utáltam, mert sokan nem értették és nem tudták megjegyezni, addig, amíg az eredetiség betűjét ki nem vettem belőle és megkaptam a TESÓ szót. Egyből mindenki megjegyzi és megmosolyogja. Pedig egy teljes árvaként felnőtt embernek egyből sok tesója lehet, ami felfogás kérdése. Pláne, ha még a neve is megbélyegzi egy egész életre.
Fotó: önkéntes felvétele a klubalapítóról, aki más civil szervezetet támogatott tegnap este
LEGYÉL A LEHETŐSÉGEK EMBERE A KLUBBAN! Inkább Te támogass minket a magyar tagságoddal, mint Soros György és a civil szervezetei!
Azzal is támogathatunk másokat, hogy élvezzük és használjuk az általuk kínált lehetőségeket, illetve részt veszünk a munkájukban (pl. önkéntesség, iskolai közösségi szolgálat stb.)
Klubmenedzserként többször gondolkoztam már azon, hogy megkeresem a Soros Alapítványt és a segítségüket kérem az ifjúsági szervezetünk fenntartható működéséhez. Aztán rájöttem, hogy erre nincs szükség, mert függetlenek vagyunk és akkor is működni fog a szervezet, ha nincs mögötte civil szervezet. Nem megvásárolható a MAGYAR ifjúság, aminek MI is tagjai vagyunk. Amúgy pedig sokkal fontosabbnak tartjuk, hogy a magyarok érdekei (pl. hajléktalanok, suli, munkahely, egészség stb.) kerüljenek előtérbe, mert különben MI is lehetünk migránsok más országban. (Nem értjük ide az EU-t, aminek tagjai vagyunk!)
A klubalapító gulyáskutató lett (leendő magyar szakácsrekorder), mert az egyik luxushajón megsértették és kigúnyolták, illetve nem engedték a főztjét kitenni egy nemzetközi esten, ahol valamennyi nemzet képviseltette magát, azonban a magyar elmaradt. Így Kálmán nekifogott, hogy megismerje Magyarországon a gulyáslevest és minél több helyen megkóstolja, hogy kialakuljon benne a magyar gulyásleves valódija.
A lábtörésem előtt többször figyeltem fel negatív véleményekre a Magyarokkal kapcsolatosan, azonban ahogyan a lábamat sem vettem annyira észre a londoni baleset előtt, így azt sem vizsgáltam, hogy mennyire igazak az előítéletek velünk kapcsolatosan. Ma már máshogy látom és inkább pozitívan csalódok, mert igenis sok segítséget kapok és látszik a segítőkészség, szeretet, gondoskodás, szociális érzékenység. Az irigység sem annyira jellemző azok körében, akik el akarnak érni valamit az életben és ahhoz partnereket keresnek.
Fotó: önkéntes felvétele - Kálmán a Magyar Távirati Irodában médiásként
A klubalapító mindig is fontosnak tartotta, hogy amennnyit lehet, annyit adjon vissza a magyar társadalomnak, amiért lehetőséget adtak neki az élethez, illetve az adófizetők pénzén és segítségén nevelkedhetett fel. Kálmánban ez már az ifjúsági szervezet megalapításakor is folyamatosan előtte lebegett. Hamarosan becslés készül majd arról, hogy mennyibe került a magyar államnak és az adófizetőknek a klubalapító felnevelése és segítése a szociális háló segítségével. Mint ismeretes, Kálmán születésekor (Gyöngyös - Heves megye) csecsemőotthonban, majd állami gondozottakkal foglalkozó intézetbe került Egerbe (Heves megye), ahonnan a nevelőszüleihez (Binder család) került még általános iskolás (2-ik osztályos) korában ÚjHatvanba (Heves megye).
A gondozásával, nevelésével kapcsolatosan becsült összeget évekre lebontva fogjuk megadni - a klubalapító felnőttkorúságáig - ebben a cikkben folyamatosan. Az elszámolásban a bennlakástól kezdve a nevelőszülőknek kifizetett pénzek szerpelhetnek.
Amikor az iskolában meg kellett tanulni a Kölcsey Ferenc Himnuszát, akkor igazán hosszúnak tűnt és inkább kötelező nyavajának. Mára átértékelődött bennem sokminden és megértettem belőle sokat. Ha a verset a saját életünkre vonatkoztatjuk, akkor még izgalmasabbá válik. Mindenkinek javasoljuk, hogy szakítsanak egy órát arra, hogy ezt kipróbálják és a verset saját maguk életére fordítsák le. Minden kezdet nehéz, de segítünk példát mutatni
A vilában való utazásom során egy nagyon fontos dolgot biztosan megértettem, hogy mi magyarok sokkal előrébb tarthatnánk, ha nem irigykednénk egymásra, hanem a lehetőséget megismerve és kihasználva segítenénk egymást a fejlődésben. Persze ennél sokkal többet tanultam, de ez nagyon fontos dolog. Az irigység önmagában nem rossz dolog, de ha az negatív hozzáállással párosul, akkor romboló és gátló. Ami azért probléma, mert ha mások nem irigykednek, akkor a nemzetközi versenyben sokkal előrébb tartanak.
Ami számunkra természetesnek tűnik, az nem feltétlenül az másoknak is. Ennek a felismerése vezetheti el a fiatalokat annak megértéséhez, hogy valójában mivel foglalkozunk az ifjúsági szervezetben. Amikor nyelvet tanul valaki, akkor az sem olyan egyszerű, de amikor beszéli az adott nyelvet, akkor azt meg lehet érteni, és könnyűvé válik a kommunikáció is. Olyan emberrel szeretnék találkozni, aki ezt értette és nem kell neki lefordítani magyarról magyarra. A fenti videó megnézését nagyon ajánlani tudom, mert ebben a lehetőségben is van valami, amit én megértettem. Értsünk magyarul magyarként is!
Aki még nem volt külföldön hosszabb ideig, az nem feltétlenül találkozhatott a nemzeti kisebbrendűségi érzéssel. Nekem volt alkalmam átélni azt, hogy nagyon egyedül éreztem magamat a "népek tengerében". Nagyon furcsa érzés és rémisztő. Már csak a gondolattól is kiver a hideg, mit történne, ha magyarként csak egyedül maradnék a világon - egy esetleges katasztrófa miatt -. Nekem teljes árvaként könnyebbség alkalmazkodni hasonló helyzethez, de kultúrális szinten több dolognak kellene megfelelnem (pl. kultúra - nyelv, társadalom stb.). A vicc az egészben, hogy a sors miatt sokat gondolkodtam gyerekként azon, hogy akárhova kerülhettem volna magyarként a világban, ahol lehet, hogy örökbefogadtak volna - függetlenül az akkori körülményektől. Én a magam részéről magyarként szeretnék világpolgár is lenni, hogy a korábban megélt kisebbrendűségi érzésemet oldani tudjam. Nem tudom azt elképzelni annak a lehetőségét, hogy a magyarok uralják az egész világot. A világpolgárság nem jelent feltétlenül hazaárulást. Az olyan lenne, mintha csak a magyar termékeket fogyasztanám és teljesen bezárkóznék otthon, miközben a szomszédaim, ismerőseim szabadon mozognak és fogyasztanak mindenfélét a (globalizálódott) világunkból. A globalizáció nemcsak a túlélésről szól, de igenis vannak olyan lehetőségek (pl. a világűrben), amit a különbőző nemzetek már rég elérhettek volna, ha összefogtak volna (léteznek nemzetközi űrprojektek). Engem a magyar társadalom fogadott örökbe, amikor megszülettem és nem taszított le a Mátráról vs. Taigetoszról (mert régen az árvákat megölték). Ha valaki hozzámvágná, hogy hálás lehetek és nem kellene sajnálkozni, akkor megnyugtathatom, hogy ő vs. szeretteivel is megtörténhet. Az isteni gondviselés segítheti a sikeres életünket.
Kikapcsolódni szeretnék nyáron, így kerestem a legjobb magyar nyári diszkó zenéket a youtube-on. Nem kellett sokáig keresgélnem, mert hamar megtaláltam. Azért néha érdekel, hogy magyarul milyen zenék hódítanak. Nyilván ez is szubjektív, a "legjobb" kategóriát nem tudom ki állapította meg.
Az oldalt a Tresó Ifjúsági Klub(ért Alapítvány) kezeli. Az ott található adatokat csak előzetese hozzájárulással lehet felhasználni meghatározott céllal.
