Fotó: T.K.- Ünnepi megemlékezésen a Parlamentnél fiatalokkal
Összetartozás és szabadság
Az igazi bátorság MA ahhoz kell, hogy merjünk emlékezni az őseink tetteiről a Hazáért.
Ha most egy 45 perces dolgozatot kellene arról írnom, hogy Én mit ünneplek október 23-án, akkor előtte elmentem a közösségi ünneplések helyszíneire, hogy jobban átéljek egy hangulatot, amitől megfoghat egy érzés a forradalomról és szabadságharcról (amihez persze vissza kellene utaznom az időbe 1956 október 23-ig). A rendezvények alatt hallgattam az egyik rádiót, amiben családbarát magazin volt és pont arról szólt, hogy a fiatalok mennyire foglalkoznak 56-tal. Érdekes tapasztalatokat, kutatási eredményeket hallottam. Ami leginkább lejött belőle, hogy az eseményen, ha egy kicsit is elgondolkozunk azon, hogy mi közük a magyaroknak egymáshoz és mit jelent a szabadság, akkor már 56 üzenete elért a MOST-hoz, JELEN-hez.
Fotó: T.K.- Neked mit mond a kép?!
Ettől függetlenül fiatalon a net segítségével szörfözök a neten és utánnajárok a múltbeli eseménynek, hogy több lehetőséget találjak 1956-hoz. Azt látom, hogy megemlékezések szerte vannak a világon (pl. itt) és a wikipédiát (1956-os forradalom) sem hagyom ki, még akkor sem, ha hiányos, mert sokan ezt keresnék fel először (de lehet, hogy tévedek).
Fotó: T.K.- a Parlamentnél október 23-án 2019-ben
Most fiatalként azt látom, hogy sok magyarral vagyok körülvéve, akiket egyáltalán nem ismerek (pedig ismerhetnék) és végül is szabadság van (de egyesek szerint lehetne nagyobb is 2019-ben, mivel volt már rá példa). Az idő azonban megírja majd a dolgozatomat.
Köszönöm, hogy már 4 000-nél több ismerősöm van Facebookon!
Még mindig nem álltam lábra, de akárhányszor padlót fogok, újra és újra felkelek, amíg tudok. Nem könnyű és ezt a kommunikációmból is ki lehet venni. Sokszor sírok férfi fejjel felnőttként, mert van rá okom.
Egy társadalomba születtem, aminek tagja vagyok. Sokszor dühös vagyok rá, mert ott tart, ahol. Azonban a fejlődés rajtunk MAGYAROKon is múlik, mert ki tehetné jobbá az életünket rajtunk kívül. Az életemben egyszer már kaptam arra lehetőséget, hogy családot váltsak (bár nem önszántamból), megismerjem a társadalmi felelősségvállalást. Most a lehetőségem abban lenne, hogy olyan családom legyen, amilyet magamnak is kívánnék, de legalább olyan, mint amilyet a nevelőszüleim biztosíthattak gyerekkoromban.
Nem mindig jó MAGYARnak lenni, vannak ennél jobb sorsok is. Amíg élünk és remélünk, addig lehet jobb. Egy társadalomnak is lehet olyan nehéz, mint annak bármelyik tagjának.
Lehet, hogy Magyarországon születtem (Gyöngyös), de attól még a FÖLDÖN élek nem egyedül.
Amikor a nevelőotthonból (Eger) Hatvanba kerültem 6,5 évesen, akkor még sok dolgot nem láthattam előre, azonban kaptam (akkor még nem teljes árvaként) lehetőséget, esélyt arra, hogy normális életem legyen.
Azonban a kezdeti sikerek!? valahogyan kudarccá formálódtak és a felnőtt koromra a hajléktalanságig vittek 8 szakmával, szakácsként bejárva a világot a züllésbe. Múltam - jelenem - jövőm egyenes mint a nyílt, de merre tovább. A nevelő szüleim legnagyobb ajándéka volt számomra, hogy hagytak a fejem után menni és szabadon élni a lehetőségeimmel (amik azért néha zsákutcába vittek). Most azonban meglehetősen nehézkes ebből kilábalni, leginkább önmagam megváltoztatásával, a gondolataim és az érzéseim kontrolljával lehetek képes nyerni az életemben.
Nem kell sajnálnom a múltamat (lásd Magyarországnak Trianon), mert az megtörtént és nagyon sok szép emlék van benne, amiből igazi kincseket lehet a felszínre hozni és erőt adhat MA és HOLNAP egyaránt.
ÉN is és TE is Magyarország sorsának része vagy, ami biztosan közös bennünk! A nevemet sokáig utáltam, mert sokan nem értették és nem tudták megjegyezni, addig, amíg az eredetiség betűjét ki nem vettem belőle és megkaptam a TESÓ szót. Egyből mindenki megjegyzi és megmosolyogja. Pedig egy teljes árvaként felnőtt embernek egyből sok tesója lehet, ami felfogás kérdése. Pláne, ha még a neve is megbélyegzi egy egész életre.
A legutóbbi klubtalálkozót Budakeszin tartottuk. A Budai Gesztesnyés Étteremben kezdünk élelmezéssel, majd ellátogattunk a vadasparkba, végül eljutottunk a Himnuszszoborhoz. A találkozó során sétálás közben felfedeztük, hogy mennyi mindent nem tudunk, nem ismerünk, pedig sokszor járunk a közelben. A nemzeti összetartozás lehetőségkörben foglalkoztunk azzal, hogyan értelmezzük a magyarságunkat, illetve az összetartozásnak milyen lehetőésgei vannak, lehetnek.
Az oldalt a Tresó Ifjúsági Klub(ért Alapítvány) kezeli. Az ott található adatokat csak előzetese hozzájárulással lehet felhasználni meghatározott céllal.
