„Szólj be a papnak!” – Miért engedi meg Isten a szenvedést ...

Érdemes kihasználni ezt a lehetőséget is a lelki egészségünk megőrzése és erősítése érdekében. Amikor először hallottam róla, akkor nagyon jó ötletnek találtam, amit a mindennapi életemben is szoktam használni. Elsőre lehet, hogy hülyeségnek tűnik a lehetőség, de annál sokkal többet adhat, ha kihasználod.

----------------------------------

„Szólj be a papnak!” címmel tartott vitaestet egy baptista lelkipásztor, egy metodista lelkész, egy református lelkész, egy római katolikus pap és egy evangélikus lelkész a megyeszékhelyen csütörtökön este. Az alapkérdés az volt: Miért engedi meg Isten a szenvedést? Az étterem-söröző csordultig telt érdeklődőkkel.

Az egyik moderátor, Horváthné dr. Gelencsér Edit elmondta: az egész vitaest alapgondolata és célja az, hogy legyen egy fórum, ahol bárki kérdezhet a lelkészektől. Az is, aki nem tartozik egyik gyülekezethez sem, nem tagja egyik egyháznak sem. Nem kell elmenni istentiszteletre vagy bibliaórára, hanem a lelkészek lejönnek a szószékről, kijönnek a templomból, eljönnek ide, és itt várják a provokatív kérdéseket, melyek egy templomban esetleg illetlenségnek tűnnének. (forrás: itt érhető el)

Rossz időben, rossz helyre születtem Magyaroszágon

Fotó: T.K. - Mátyás templomban Budapesten

A halottak napjával kapcsolatosan érzem leginkább, hogy rossz időben rossz helyre születtem - pláne, hogy még a szüleimet is elveszítettem gyerekkoromban - és most ráadásul még hajléktalanná is vállok, illetve eljutottam a mélyszegénységig. A jóIstentől azt kérem, hogy mutassa meg nekem, ha ez nem így van a 36-ik születésnapomig (november 23).

Néha az az érzésem (teljes árvaként), mintha a Taigetosz nem szűnt volna meg a társadalomban.

Nagyon nincs kedvem olyan közösségben élni, ahol nem tudok boldogulni és ahol nincs kellő támogatás, segítség a bajbakerülteknek, illetve ahol a fejlődést nem segítik azok, akiknek az kötelességük lenne és felelősségük.  Modern Teigetosz videó. 

"Isten áld meg a Magyart, jó kedvvel; bőséggel ..."

Fotó: szelfi a Parlamentben

Amikor az iskolában meg kellett tanulni a Kölcsey Ferenc Himnuszát, akkor igazán hosszúnak tűnt és inkább kötelező nyavajának. Mára átértékelődött bennem sokminden és megértettem belőle sokat. Ha a verset a saját életünkre vonatkoztatjuk, akkor még izgalmasabbá válik. Mindenkinek javasoljuk, hogy szakítsanak egy órát arra, hogy ezt kipróbálják és a verset saját maguk életére fordítsák le. Minden kezdet nehéz, de segítünk példát mutatni

Isten áldj meg Engem, 

Jó kedvvel; bőséggel,

Nyújts felém védő kart

Ha kűzdök ellenséggel.

Bal sors engem régen tép,

Hozz rám víg esztendőt

Megbűnhődtem már (teljes árvaként)

A ' múltat ' s jövendőt!

Egy magyar kegyetlen igazsága - az állam nevelt fel

Fotó: járókelő felvétele rólam a Móricz körtéren

Egy tegnapi beszélgetésem során nagyon megkaptam a magamét és abban elhangzott egy olyan kijelentés, hogy az adófizetők pénzéből az állam nevelt fel, mint teljes árvát, aminél több nem is számít, nem is érdekes. Semmiféle önsajnálatra, szánalomra nincs szükség, hogy ennek az igazát belássam. Azonban egy dolog mégis van, hogy az állam így rendezkedett be. Ha korábban születtem volna, akkor feltehetően meg is ölhettek volna az elárvultságomkor. Hoppá! Mielőtt bárki rosszabbul érezné magát tőlem, csak gondoljon bele abba (ha van bátorsága és valóban vannak szerettei), hogy mit kívánna magának, ha vele is hasonló dolog történne meg akármikor az élete során. Nem beszélve arról, hogy 11 éven keresztül félárvaként  (fele ellátással) szerepeltem a Nyugdíjfolyósítónál a nyilvántartásban, ami különösebben senkinek sem tűnt fel (csak véletlenül nekem egy igazoláskérés során). Hogy a szavakat ne szaporítsam: az dobja hozzám először a negatív kritikáját, aki valójában úgy érzi és csak az irigység és a rosszindulat szól belőle. Isten áljd meg, mint magyart, jó kedvvel és bőséggel, mert megbűnhödtem már a múltam, s a jövendőm. 

Már nem fog jönni a Megváltó, itt van, volt és lesz

a videó kapcsolódhat a bejegyzéshez

Amikor foglalkozok vallásokkal, akkor mindig eszembe jut, hogy mit is várunk valójában, mert szerintem az "ISTEN" volt, van és lesz. Már nem lesz szükség külön megváltóra, mert azok mi magunk vagyunk egyenként. Én már nem várok senkire, hiszen segíts magadon és Isten is megsegít. Semmilyen vallás nem tekintheti magát tutinak, különben az mindig vallásháborúhoz vezethet, amit az emberiség nem engedhet meg magának, mert az egyenlő az öngyilkossággal. A hibáimat magam követtem el közvetlenül, vagy közvetetten, amiért a bűntetésem megkapom. 

Ma is beugrok a Bazilikába egy imára

Fotó: Fazekas Péter felvétele rólam a Bazilika előtt

Hogy Isten meghalt-e, vagy sem, az nem annyira érdekes számomra, mint inkább az a lehetőség, amit az egyházak nyújthatnak az ifjúságnak, így nekem is. Biztosan beugrok ma a Bazilikába, hogy egyperces imát elmondjak, amivel erősítem a céljaim elérését, megélhetem egy nagy közösséghez való tartozás élményét. Miért pont a Bazilika? Nemcsak ide tervezem elmenni, hanem bárhova, ahol szívesen látnak és barátságosan, emberségesen fogadnak. 

Imádkozni fogok az "örök életért" és a céljaimat eléréséért

Fotó: egy külföldi felvétel egy fiatalról, aki hisz és szereti az életet

Ha kell, akkor minden nap templomba fogok járni azért, hogy az isteni gondviselés meghallgasson és támogasson az álmom és céljaim megvalósulásában, mert hiszek azokban. Soha nem éreztem még ennyire gyengének és erősnek magamat, mert a jóistent kell arra kérnem, hogy viselje gondomat teljes árvaként. Ez az egyik lehetőségem, hogy meghallgatásra találjak és megtaláljam a lelki békémet. Fortuna kísérjen a sorsom útján, ami mindenféle veszéllyel van kikövezve, viszont mindenben ott rejlik a lehetőség, aminek az előnyét felhasználhatom a boldogságom és mások boldogulása érdekében. "Isten álld meg a magyart, jó kedvvel és bősségel..." Hiszek abban, hogy magyar teljes árvaként is lehetek valaki, akit az egész világ ismer és elismer, amiért hajlandó vagyok az egész életemmel fizetni. 

Álom, mese, virtuális világ lehetőségei

a videó kapcsolódhat a bejegyzéshez (illúzió)

Egy világban élünk, amiben álmodozhatunk, mesét nézhetünk, élhetünk a virtuális világban a neten keresztül. A világunk megismerése során rájövünk, hogy minden szónak jelentése van, amit ha nem megfelelően értelmezünk, akkor az olyan, mintha kirakósjátékot játszanánk sikertelenül, mivel el sem tudjuk képzelni, hogy mit hova kellene rakni. Persze a szerencse hozhatja úgy, hogy véletlenül jó helyre teszünk valamit. Ez még hagyján, de mekkora valszószínűsége an annak, hogy az emberek a világban vallásossá legyenek és Isten elküldje fiát (Jézust), aki feláldozza magát az emberi bűnökért. Mit jelent az életünkben a hit? Na, de hogy ez most ide? Mert az álom, a mese és a virtuális világ nemcsak hit kérdése. Mindennek meglehet az értelme és határa, így a szavaknak is meghatározott jelentése lehet, ami nem megy át a másik fogalom határán, jelentésén. Viszont a szavak meghatározzák a gondolkodásunkat és cselekedetünket. Így teljesen mindegy hol találkozik az ember valamivel, az elkülöníthető lehet. Pl. álom és valóság, mese és álom, mese és valóság

Mit jelent számomra az Isten és az isteni gondviselés

Nem vagyok templombajáró  (vagyis néha betérek) nagyon vallásos ember, mondhatnám, hogy hiszek a magam módján, de nem vagyok vallálos. Azonban az ateizmus igencsak távol van a mindennapi felfogásomtól, holott az is egy lehetőség, ami egy bizonyos életszakaszban jelen volt nálam. A nevelőszüleimnek köszönhetően még gyerekként megkeresztelkedtem a helyi templomunkban. Azonban számomra mindig is fontos volt, hogy a vitapartnereimmel tisztázzam  Isten (Allah - iszlám) fogalmát, hogy azonos dolgot értsünk alatta - mivel sokszor a vita alapja ez. A teljes árvaság miatt sokszor eszembe jutott, hogy milyen isteni gondviselésben lehetett részem, illetve annak milyen szerepe lehetett az életem alakulásában. Érdekes módon nem csak a személyek esetében lehetnek sorsfordulások, de találkoztam egy olyan jogtudóssal, aki elsősorban a civilizációk fel-, és letűnésével foglalkozott. A hitem leginkábban abban áll, hogy meggyőződésem van abban amit nap mint nap csinálok a boldogulásom érdekében. Szerintem élni nem kötelező (nem szuicid felfogásból gyökerezik), de miért ne éljek (a lehető legmagasabb életminőségben) a lehetőségeimmel a szabad akaratomból. Ez adja számomra a legnagyobb motívációt az életemben (..."szabadon éljek, haljak, mert szolga). Érdemes jobban megérteni a magyar Himnuszt, a Nemzeti Dalt, a Szózatot stb. is, mert az is foglalkozik a sorsommal, sorsunkkal - aminek az üzenete ma is nagyon aktuális. A személyes sorsom nem térhet el teljes mértékben a Hazám sorsától, mert akkor leszek csak igazán teljes árva (most is az vagyok, de még lehetne rosszabb is).