Nagyon rossz hangulatom lett a koronavírus-járvány miatt, így most a kedvem is alább hagyott. Dühös vagyok!

Fotó: T.K.- amikor még jó kedvem volt

A rosszkedv majd elmúlik, mert ettől a mostani helyzettől is volt már rosszabb helyzetem. 

Április végéig szabadságra megyek titkárságvezetőként, ifjúságsegítőként és igyekszem feltöltődni (elfáradtam)

Mások életét megmentjük, közben a sajátunk tönkremegy!
Most kezdett elérni a koronavírus-járvány okozta hangulatromlás, ami miatt ugyan pánikba nem estem, de a jövőben vetett hitem kissé megingott. Teljesen módosítanom kell az idei terveimet. Ez nagyon lehangoló és emiatt inkább pihenni, kikapcsolódni fogok. Ugyan nem kaptam el a koronavírust, de a járvány már negatív hatással van rám is. Csak az vigasztal, hogy ezzel az egész dologgal nem vagyok egyedül. Ha kellően kipihenem magamat, akkor talán újult erővel és energiával láthatok hozzá folytatni a megkezdett munkámat. Addig viszont, inkább elvonulok és megfeledkezem erről az egész válsághelyzetről, mert nagyon ki tudja készíteni az embert. Hasonló szituációt érzékelek, amit az életemben éltem már át, de akkor nem tömeges volt, ezért ez most sokkal riasztóbb. Remélhetőleg minél előbb alábbhagy és tudunk tovább építkezni, amihez szintén időre lesz szükség.

Fotó: T.K.- eg y üzlet vészkijáratánál

Csak remélni tudom, hogy az életemet nem a koronavírus-járvány fogja elvinni. Szomorú lennék! Ha a saját életemet meg tudom menteni ebben a vészhelyzetben, akkor már tettem valamit, mert megmentem magamat. Amennyiben mindenki ezt teszi, akkor már nem leszek egyedül. Tudom, hogy biztatnunk kellene egymást, de amikor ki vagy merülve, akkor azt nagyon nehéz. Nyilván nem fogom feladni, csak most kicsit sok nekem. Mindig bebizonyosodik számomra, hogy az emberek többsége nem tanul a saját hülyeségeiből és ismételten elköveti ugyanazokat a hibákat. Korábban megtanultam azt is, hogy ha valami nem megy, akkor nem szabad erőltetni, mert annak csak még nagyobb baj lesz a vége. Megtanultam, hogy ne csináljak hülyeségeket, amikor úgy látom, hogy hiába. Lesz majd valahogy és a legnehezebb helyzetek is idővel megoldódnak. Feladni nem kell, mert még nincs itt az idő.

Fotó: T.K.- balatoni utazás tavaly

Most legalább van időnk gondolkodni és kipihenni magunkat OTTHON. 

A sors útjai kifürkészhetetlenek, mint ahogyan ez is. Nem volt megírva sehol, hogy ez be fog következni, de most már a saját scifiéletregényembe végérvényesen bejegyzésre kerül. A mostani járvány sokunkat megtanít arra, hogy jobban odafigyeljünk olyan lehetőségekre, amikre korábban fittyet vetettünk. Megmutatja azt is, hogy az emberek ilyen helyzetben hogyan viselkednek, hogyan tudnak majd összefogni azért, hogy ebből az egészből közösen felálljunk.

Fotó: egy korábbi fotóm a kórházban egy aranyhallal (amitől a gyógyulásomat kívántam akkor)

Hiszek abban, hogy újra fel fogok tudni támadni, akár Jézus húsvét vasárnapján. De most egyenlőre úgy érzem magamat, mint aki keresztre van feszítve, vagy egy kórházban fekszik (és magatehetetlen). Imádkozom magamért, hogy túltegyem magamat ezen a helyzeten és új emberként jöjjek ki a koronavírus-járvány elleni küzdelmemből. Ezt kívánom az ismerőseimnek és a szeretteimnek szintén.