Fotó: T.K. - egyetemen fejlesztem magamat tudósok és szakemberek gondolataival is
Soha nem késő!? A Tresó Ifjúsági Klub egyszemélyesként fog működni.
Az idén hajléktalan szakácsként nem sikerül - annak ellenére, hogy jelentkeztem - visszajutnom az egyetemre, de nem adom fel.
A boldogságom növelése közben egyre inkább rá kell jönnöm arra, hogy hol hibáztam, hibázok az életemben, amikor rossz döntéseket hozok - bár később kiderülhet az is, hogy az mégsem az -. Az elmúlt időszakban arra a következtetésre kellett rájönnöm, hogy az ifjúsági klub igazi mankót, élet értelmet jelentett számomra, amit nem szabad feladni.
Nem meghalni akarok, hanem megismerni és élni a lehetőségeimmel, illetve olyan barátokat, ismerősöket találni a világon, akiknek fontos vagyok jóban rosszban - és nem csak akkor, amikor pénzem van, vagy jól megy az életem.
Azt viszont tudatosítanom kell, hogy nem másoknak, másokért élek, hanem szabadon a saját életemet élhetem, mert erre van lehetőségem. A jövőben egyedül fogom csinálni a Tresó Ifjúsági Klubot, az ehhez szükséges módosításokat hamarosan megteszem. Amennyiben valaki mégis szeretne nekem segíteni, vagy támogatni, akkor annak a lehetőségei is adottak a civil szervezetünkön keresztül.
Nagyon kikészültem a szociális helyzetem miatt és a szociális ellátórendszer elégtelensége miatt.
Inkább dobtak volna le a Taigetoszról gyerekkoromban, amikor megszülettem, mert lásd milyen szenvedésbe kell most részesülnöm. Megéri ez a Magyar társadalomnak!?
Azt hiszem, hogy eleget küzdöttem és tettem azért, hogy normális és jó életem legyen. Azonban elcsesztem és már nem is nagyon van tovább értelme. A jövőben valószínűleg hajléktalanként fogok meghalni. Ennek ellenére azt gondolom és érzem, hogy egy időutazás keretében sok szép emlékem van a múltból.
Hogy mi akadályoz meg abban, hogy a jövőben akár jobb is legyen!? Az, hogy nagyon nehéz innen felállni és küzdeni tovább, hinni abban, hogy jobb lesz. De nem lesz. Amiért az életemben harcoltam és sokat áldoztam, az juttatott nincstelenségbe, kiábrándult állapotba. Megismerhettem az emberi hozzáállást és a társadalom felelősségvállalását a nehéz helyzetemben.
Fotó: T.K. - idáig jutottam felnőttként (találd ki az okokat!)
Sajnos csak fel lettem nevelve, de ennyi és nem több.
Gyerekkoromban már az intézetben is sokat csalódtam, de ez most csak fa lett a tűzre. Olyanoknak kell élni, akik szeretik és megbecsülik az életüket, a családjukat, a barátaikat, a hobbijukat és a karrierjüket. Én már nem tartozom ezekhez.
Sokan azt hiszik, hogy nem tudok élni a civil szervezet nélkül. Tévedés, inkább azzal nem tudok élni, ha valaki tisztességtelen és akár zsarolni próbál, vagy ellehetetleni olyan kezdeményezést, amibe rengeteg időt, energiát és pénzt fektettem. Nem érdekel, ha buknom kell a civil szervezetet, mert attól még a Klub megmaradhat, ami képviselni képes azt, amiért ennyi időt belefektettem (nem hiába).
Fotó: T.K. - rohanás az életünk
Sajnálom, hogy a környezetemben még mindig sokan "vakok" és nem látják azt, hogy mi az életem értelme, miben lelem örömömet, a boldogságomat. Azt kellene félretenem, amiben hittem, ami kisegített a depresszióból, amivel építkezni tudtam. Azt már azért nem, inkább "dögöljek" meg hajléktalanként, kifosztva, de az emberi méltóságomat meghagyva, a hitemet, a reményt, hogy egyszer tényleg beérik. Ha a lábam felgyógyulása előtt lenne velem valami, akkor sajnos 36 év veszne el nemcsak az én életemből.
Ha kicsit jobban belegondolunk, akkor a világunban található lehetőségek között kiigazodni csak akkor tudunk, ha abban valamilyen rendszert találunk, illetve olyan rendszert alakítunk ki, amiben megtaláljuk az életünk értelmét. Mások tudását addig nem tudjuk kihasználni, amíg az nem talákozik velünk. Nagyon sok okos, értelmes ember létezhet a Földön, azonban velük nem kerülünk kapcsolatba, vagy csak a szerencsén múlik. Akkor érdemes élni, ha a célok, a gondolatok, az érzelmek és az aktiváció közt harmónia alakul ki. Az öröm nem elég a lehetőségek kiaknázására, mert egyesek csak elpazarolják az emberi és anyagi energiát, még mások olyan tevékenységben találhatnak élvezete, amik pusztítóak lehetnek.
Tudnom kell megfogalmazni, hogy mit miért csinálok, különben csak sodródok az árral. Abból indulok ki, hogy az életem "egyéni vállalkozója" vagyok, így szinte mindenre szükségem van, mint amire egy cégnek. Ebből kiidnulva gondolom át a lehetőségeket. Egyébként az életem értelmét már korábban megfogalmaztam (életfilozófiám, céljai, alapelveim), de azok nem olyan konkrétumok, amik megmondják, hogy mit tegyek minden nap. Így most ezzel jobban kell foglalkoznom és akkor lehetek sikeres. Hogy ismerem magamat
1. Szeretek ismerkedni
2. Szeretek (új) lehetőségeket megismerni, új dolgokat kipróbálni
3. Nem akarok szegény lenni - milliárdos szeretnék lenni
4. Szeretek utazni - be akarom járni a világot a hobbimmal
5. Hobbizás a hobbim, mert sok minden érdekel
6. Már 35 éves vagyok, amit figyelembe kell vennem
7. Nincs párkapcsolatom, de nem lenne rossz (néha)
8. Szeretek szabadon élni, mozogni
9. Fontos, hogy érezzem, hogy élek és abba beleszólhatok (önkontroll, célkitűzések, szervezés stb.)
10. Saját vállalkozást (NyRt.) szeretnék
Amiket meg fogom csinálni
1. Vezetés-szervezésből megtanulom, hogy mi kell egy vállalkozáshoz
filozófus gyerekként sokat hallgattam ilyen zenét is gondolkodás közben
Gyerekkoromban még nagyon sok mindent nem értettem meg, nem sokmindent nem láttam még akkor a világban, inkább csak egy szobában kuksoltam, próbáltam megfejteni az életem értelmét. Filozófiai és pszichológiai könyveket olvastam, amiket általában a felsőoktatásban használnak. Ahogy telt az idő, egyre több értékes gondolattal gazdagodtam és tanultam meg nem félni magamtól és a világ rémisztő nagyságától. Így azt is megértettem, hogy az emberi életnek nem feltétlenül a túlélés az elsődleges célja, hanem teljesen más dolog, amit a mindennapi megélésünkért való fárasztó munka miatt nem vehetünk észre. A gondolatainakat, ha nem tápláljuk, akkor az nem áll össze tudássá, amiből új dolgok születhetnek. Így már értem, hogy ahogyan azt én is gondoltam korábban, hogy élni nem kötelező, de akkor miért ne éljünk a lehetőségeinkkel (határokat betartva). Ez már nem a túlélés (öngyilkosság helyett élet) lehetősége, hanem azon túlmutató. Az életet akkor értheti meg igazán az ember, ha szinte mindenét feladva teljesen egyedül kalandozhat a (virtuális) világban, ahol fel kell támadnia, újjászületnie (nem feltétlenül szószóros értelemben). Inkább abban az értelemben, hogy felépítse magakörül azt a (virtuális) valóságot, amiben jól érzi magát és a halál csak egy lehetőség, ami az életünkből (okkal) következhet - nem szükségszerű, mert az örökélet is lehetőség (függetlenül attól, hogy létezik menny vs. pokol). A virtuális világ egy olyan lehetőséget adhat az emberiségnek, amiben lejátszhatja a jövőjét, modellezhet, hogy a nagy bajokat, háborúkat kivédje - mert az emberiség csak egyszer él, így ahogyan - de senkinek nincsen joga az emberiség felett rendelkezni, csakis kizárólag annak tagjai. Amíg egy ember él a Földön, addig vannak további lehetőségeink, különben nincs mivel foglalkozni. Az egyéni élet és a földi vs. társadalmi élet között komoly összefüggések lehetnek (pl. párhuzamos világfelfogás stb.)
Megjegyzés: az életfilozófiámban azért kellett a (határokat betartva) kiegészítést tennem, mert azt éreztem, hogy kiszámíthatatlan lehetőségekkel is kell számolnom. A matematikában meg érdekes módon - illetve döntéselméleti modellben - is létezik olyan, hogy egy-egy dolgot (lehetőséget) csak trükkösen lehet megoldani (ki kell lépni a keretből, a komfortzóna stb.). Ezt igazolja egy volt kábítószeres ismerősöm, aki droggal lépett ki a határain - azonban függőség miatt további lehetőségektől esett el (a való világban), mert annak "előnyét" nem tudta kihasználni (egyedül). Én sosem kábítóztam, mert elutasítom (a felfogásomban elvonja a figyelmemet a további lehetőségektől és nagy a kockázata, hogy önakaraton kívül veszíthetem el az életemet tőle - amiért mindig is haragudtam). Az emberi élet egy lehetőség a lehetőségben. A társadalomnak (egyháznak, politikának stb.) nagy felelőssége vs. küldetése van abban, hogy azt a lehetőséget biztosítsa az ifjúság (a jövő fiataljai, az élet ártatlan magvai számára).
Az oldalt a Tresó Ifjúsági Klub(ért Alapítvány) kezeli. Az ott található adatokat csak előzetese hozzájárulással lehet felhasználni meghatározott céllal.
