A temetés és a gyász nem feltétlenül kívülről látszik, bár a szemek nem hazudnak

Fotó: T.K.- tükörbe néztem

Sok mindent kisöprök az életemből, csak azt hagyom, ami valóban fontos az életemben. 

Attól, hogy az életemben elengedek dolgokat, lehetőségeket, az nem jelenti azt, hogy az élet után nincs élet. De lehet, csak a koncepció kicsit más, mint amiről sokan vitatkoznak. Jelenleg meghaltam és a pokolban vagyok, de talán a másvilágon lehet jobb, amikor szabadabb, boldogabb lehetek és nem feltétlenül a pénz számít, de az sem árt ha van. Amikor nem másokért teszel, de mégis nyitott szemmel jársz és segíted a környezeted, hogy az téged is segítsen. Az esti mesének vége.

Nem hősök kellenek, akik megmentenek, hanem olyanok, akik ismernek és szeretnek és elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. 

Az édesszüleim sírja már nincs meg, így őket végleg eltemettem. (Nincs meghosszabbítva a sírhely, úgyhogy már másokkal is osztoznak.)

Felmondok a Honvédkórházban szakácsként, külföldre megyek dolgozni és meghalni

Fotó: T.K. - döntéshozás az utcán, háttérben a Parlament

A Parlamentben is hoznak rossz döntéseket!?

Addig maradok a Honvédkórházban szakácsként, amíg találnak valakit helyettem, aztán eljövök. Addig szakemberhez fordulok a traumám miatt (terápia) - amiatt már ma egyeztettem szakemberrel -, aztán külföldre megyek dolgozni. Az ifjúsági szervezet megszüntetésével senkit nem akarok zsarolni és nem vagyok már "kölyök". Tévedés ha valaki ezt így fogja fel.