A család és a társadalom szerepe egy hajléktalan - volt állami gondozott - fiatal esetében

Fotó: T.K.- Budapesten a Bazilikánál

Hálásnak kell lennünk azért, amink van!?
Senkinek nem mondok újat azzal, hogy sok minden múlik a szerencsén és a sorsunkat magunk is írjuk. Azért bátorkodom megkérdezni volt állami gondozottként, hogy egy családnak és egy társadalomnak hol van szerepe egy hajléktalan fiatal nevelt életében. Amikor valaki 18 éves elmúlik és felnőttkorúvá lesz, akkor már az életéért maga felelős - függetlenül attól, hogy ki nevelte fel pl. adófizetők pénzéből és milyen a társadalmi szerepvállalás. 

Egy fiatal felnőttnek meg van a lehetősége, hogy döntsön az életéről, mivel azt korábban nem tehette meg. Nem kell sajnálni senkit, azonban gondolatébresztő lehet a családok szerepe egy társadalomban jóban és rosszban. A szüleinket nem hibáztathatjuk a sorsunkért, mert azért magunk is felelősek vagyunk. Ezért a kapcsolatainkat használjuk ki és beszélgessünk, hogy később ne másokat hibáztassunk a kudarcainkért. Ne felejtsd el, hogy egyszer - vagy többször - a szüleidet is elveszítheted!

Hála és köszönet a szüleimnek a lehetőségért, amit adtak

a videó Húsvétra küldöm a CSALÁDOMnak

Ezúton is szeretném megköszönni és hálámat kifejezni a (nevelő) szüleimnek - a továbbiakban szüleim -, hogy lehetőséget adtak számomra, hogy nekem megfelelő életet élhessek, kiteljesíthessem magamat és az önmegvalósítás (Maslow-piramis csúcsa) útját járjam tudatosan. Az ember a nehézségekben ismerszik meg, amiben már többször kellett bízonyítanom és sikerült. De a neheze még hátra van. Így a további támogatásukra, bátorításukra lehet szükségem. Az ő ifjúsági jövőbefektetésük akkor térül meg, ha én valóba sikeres tudok lenni. De nem szabad elfelejteni a már elért eredményeket, kudarcokat sem (, mert azokból is lehet tanulni, következtetéseket levonni, továbbfejlődni).

van aki ezt tudja és van, aki ezt meg is énekelte

Talán kevesen gondolnák, de az életemben nagy segítőim Cserháti Zsuzsa, Máté Péter és sokan mások, akik megosztottak velem értékes gondolatokat, érzéseket a virtuáls valóságon (neten) keresztül. 

Amikor felnövök, szülő lehetek

Több olyan ismerősöm van, aki már szülő, akinek már saját gyereke van. Azt nem tudom, hogy min mennek keresztül manapság, de biztosan nem olyan egyszerű nekik. Mi kell ahhoz, hogy valaki (jó) szülő legyen? Nos, ez biztosan nem ennek a blogbegyezsének lesz a témája a terjedelme miatt. Azért az eszembe jut, hogy elgondolkozzak kik, miért és hogyan lesznek szülők és honnan kaphatnak segítséget a mindennapjaikhoz. Mindenesetre azt érzékelem, hogy nagyon nagy felelősség - ami 24 órás elköteleződés, törődés, "munka" -, amihez nem elég felnőni, vagy az érettségit megszerezni - kivétel erősíti a szabályt. A saját szempontomból fontos, hogy egyszer én is lehetek az, bár ennek még nincs itt az ideje.