 |
| Fotó: T.K.- Budapesten a Bazilikánál |
Hálásnak kell lennünk azért, amink van!?
Senkinek nem mondok újat azzal, hogy sok minden múlik a szerencsén és a sorsunkat magunk is írjuk. Azért bátorkodom megkérdezni volt állami gondozottként, hogy egy családnak és egy társadalomnak hol van szerepe egy hajléktalan fiatal nevelt életében. Amikor valaki 18 éves elmúlik és felnőttkorúvá lesz, akkor már az életéért maga felelős - függetlenül attól, hogy ki nevelte fel pl. adófizetők pénzéből és milyen a társadalmi szerepvállalás.
Senkinek nem mondok újat azzal, hogy sok minden múlik a szerencsén és a sorsunkat magunk is írjuk. Azért bátorkodom megkérdezni volt állami gondozottként, hogy egy családnak és egy társadalomnak hol van szerepe egy hajléktalan fiatal nevelt életében. Amikor valaki 18 éves elmúlik és felnőttkorúvá lesz, akkor már az életéért maga felelős - függetlenül attól, hogy ki nevelte fel pl. adófizetők pénzéből és milyen a társadalmi szerepvállalás.
Egy fiatal felnőttnek meg van a lehetősége, hogy döntsön az életéről, mivel azt korábban nem tehette meg. Nem kell sajnálni senkit, azonban gondolatébresztő lehet a családok szerepe egy társadalomban jóban és rosszban. A szüleinket nem hibáztathatjuk a sorsunkért, mert azért magunk is felelősek vagyunk. Ezért a kapcsolatainkat használjuk ki és beszélgessünk, hogy később ne másokat hibáztassunk a kudarcainkért. Ne felejtsd el, hogy egyszer - vagy többször - a szüleidet is elveszítheted!
