Az IDŐ bebizonyította számomra, hogy mi a küldetésem és miért van értelme az életemnek. Szeretném még a gyerekeimnek az életemben megmutatni a Tresó Ifjúsági Klub(ért Alapítványt), amiért élek-halok. Remélem, hogy a gyerekeim többre értékelik majd az ifjúsági szervezetet, mint a nevelőszüleim, akik azt nem nagyon értették meg.
A scifiéletregényemben írok arról, hogy milyen volt megélnem a Klubot (ami már 20 éve társam jóban rosszban). Ma már teljesen mindegy, hogy 20 évem és mennyi időm, pénzem, energiám van benne, mert amíg a Klubbal foglalkozom, addig jól érzem magamat és leköt. Úgy érzem, hogy nem (teljesen) a Klubbal hibáztam el az életemet, hanem más dolgokkal, így például
1. Önsajnálat a teljes árvaság miatt
2. Önbizalomhiány miatt, hogy olyat csinálok, amit kevésbé értékelnek, mert nincs belőle pénzem
3. Irigység másoktól, amit nem tudtam megfelelően kezelni
4. Önismeret hiánya
5. Hit (nem volt kellően erős magamban és abban, amit csinálok)
6. Nem figyeltem oda kellően a gazdálkodásomra
7. Nem vállalkozói szemlélettel csináltam az ifjúsági szervezetet
8. Mert nem fogtam fel a generációk közötti különbséget (szülő - gyerek)
9. Nem másokért kell csinálni valamit, és nem másoknak kell megfelelni csak
10. Nem találtam megfelelő partnereket (vagy csak keveset) az álmaim megvalósításához stb.
