Istenhez fordulok, ha bajban vagyok, ha hálát akarok adni, vagy megemlékezni az elveszített szüleimről

Fotó: T.K.- a Szent István Bazilikában Budapesten

A hithez nem kell templomba menni, de a Bazilikában nagyon jól szoktam érezni magamat. 

Magamtól járok templomba, senki nem kéri és fogja a kezemet, hogy oda járja feltöltődni, kikapcsolódni és belső életet élni, amikor arra szükségem van. Ha betérek, akkor a szeretteimről is megemlékezem, mert az életem részei voltak, vannak és lesznek, amíg élek.

Az életemben lehetnek nehéz, krízis időszakom, de akár felhőtlen, harmonikus egyaránt, amiért az Istenhez (Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők) fordulhatok imával (kimondatlan vágyaim, kívánságaim, álmaim), bűnbánattal, hálával stb. Amikor a vasárnapom szabad, akkor betérek a Szent István Bazilikába egy 10 órai, vagy korábbi (családi) misére és rendezem a lelki életemet közösségben, ahol nem feltétlenül ismerjük egymást (csak látásból).

Amiket a miséken szoktam hallani, azok is tudnak feltöltődést adni. Az imádkozásaim pedig általában magamhoz és a környezetemhez szólnak. Jó látni, hogy sok fiatal tér be az egyházhoz és élvezi ennek a lehetőségnek az előnyeit.