 |
| Fotó: T.K.- Szent István-bazilikánál |
Amikor már majdnem mindent elveszítel, akkor még a hit, remény veled lehet.
Számomra teljesen mindegy, hogy Isten létezik-e, vagy sem. Ettől sokkal fontosabb, hogy van hitem.
Ma reggel is ellátogattam Budapesten a Szent István-bazilikába. Többször feltettem már magamban a kérdést, hogy miért járok oda. Senki nem kényszerít, azért mégis fontosnak tartom, hogy alkalmanként eljárjak oda és érezzem annak a hangulatát. Segít a relaxációban, a gondolataimat márs irányba terelni, átgondolni a bűneimet, imádkozok azért, ami fontos számomra és segítséget jelenthet az életemben. Amikor Istenhez szólok, akkor valójában magammal beszélgetek, illetve másokhoz könyörgöm, hogy figyeljenek oda rám (persze ezt csak csendben teszem, így az ténylegesen nem juthat el hozzájuk). Amikor betérek egy templomban, akkor persze azon is elgondolkozom, hogy az egyházak hogyan tudnak segíteni az embereken (pl. www.karitasz.hu).
Nem a pénznek kellene az emberen és egy társadalmon uralkodni, rabszolgasorsban tartani!
Nekem Isten egy lehetőség, aminek része minden más lehetőség is.
Amikor Isten az eszembe jut, akkor valójában önmagam, a környezetem (családom, barátaim, ismerőseim, tanáraim, kollégáim stb.) jut eszembe és az, hogy miképpen tudom élni értelmesen az életemet. Eszembe jut, hogy a saját létezésemnek milyen küldetése, haszna lehet akár a társadalmunkban, akár a világon. Nekem nagyon furcsa, amikor valaki azt mondja, hogy Isten nem létezik. Ilyenkor inkább azt érzem, hogy a fogalom nincs rendesen tisztázva és ebből félreértés adódik.
Ma reggel is ellátogattam Budapesten a Szent István-bazilikába. Többször feltettem már magamban a kérdést, hogy miért járok oda. Senki nem kényszerít, azért mégis fontosnak tartom, hogy alkalmanként eljárjak oda és érezzem annak a hangulatát. Segít a relaxációban, a gondolataimat márs irányba terelni, átgondolni a bűneimet, imádkozok azért, ami fontos számomra és segítséget jelenthet az életemben. Amikor Istenhez szólok, akkor valójában magammal beszélgetek, illetve másokhoz könyörgöm, hogy figyeljenek oda rám (persze ezt csak csendben teszem, így az ténylegesen nem juthat el hozzájuk). Amikor betérek egy templomban, akkor persze azon is elgondolkozom, hogy az egyházak hogyan tudnak segíteni az embereken (pl. www.karitasz.hu).
 |
| Fotó: T.K.- egy banknál |
Nekem Isten egy lehetőség, aminek része minden más lehetőség is.
Amikor Isten az eszembe jut, akkor valójában önmagam, a környezetem (családom, barátaim, ismerőseim, tanáraim, kollégáim stb.) jut eszembe és az, hogy miképpen tudom élni értelmesen az életemet. Eszembe jut, hogy a saját létezésemnek milyen küldetése, haszna lehet akár a társadalmunkban, akár a világon. Nekem nagyon furcsa, amikor valaki azt mondja, hogy Isten nem létezik. Ilyenkor inkább azt érzem, hogy a fogalom nincs rendesen tisztázva és ebből félreértés adódik.
