Végleg felhagyok a szakácskodással a balatoni kudarc után (nem fizettek ki)

Fotó: T.K.-  az utcán

Amíg Magyarországon ilyen lehet, addig a fiataloknak nem lesz jövőképe és nem fognak tudni fejlődni, előrehaladni az életben. 

Pszichológushoz és pszichiáterhez járok a trauma miatt. Novembertől meg az utcára fogok kerülni. 

A balatoni kudarc után (ahol még ki sem fizettek, pedig meglehetősen jó ajánlatot kaptam) végleg felhagyok a szakácskodással.

Fotó: fotós portréja rólam

Nagyon fel vagyok háborodva, hogy az embernek a kedvét veszik el azzal, hogy

1. Nem jelentik be rendesen

2. Visszaélnek az ember bizalmával

3. Nincs elég kolléga, mert senki nem akar stresszes, kevés kollégával dolgozni.

4. Nem fizetik meg a munkáját. 

5. Szakképzetlenekkel kell együtt dolgozni stb.

2005 óta foglalkoztam vendéglátással, bejártam hajókkal a világot, több országban dolgoztam, de mára elegem lett. Egyenlőre nem tudom, hogy mihez fogok kezdeni annak ellenére, hogy nyolc szakmám van.

Fotó: töröm a fejemet, hogyan lehetne normális életet élni Magyarországon

A fizetésekből szinte nem lehet megélni. Öngyilkos nem akarok lenni, de meglehetősen kilátástalan a helyzetem (és amennyire látom sokaknak rajtam kívül). Tegnap már a közérzetem is annyira rossz volt, hogy hánytam és hasmenésem is volt (feltételezem, hogy idegi alapon). 

Fotó: T.K. - a Margithíd alatt

(A menekültek mellett sokkal többet kellene foglalkozni a magyarokkal!)
Hogy mi fog velem történni az elkövetkezendő hónapokban, azt nem tudom, de hogy mindenből elegem van, az biztos. Még erőm sincs a munkavállaláshoz, nem hogy még új szakmában helyezkedjek el.