 |
| Fotó: T.K. - Siófokon a Balatonon |
Nem ÉN döntöttem a születésemről (megúszva a versenyt, életképes "geciként" sok közül jöttem a világra), mégis magyarnak születtem.
Nem vettem részt a múltban a Honfoglalásban és az államalapításban. Azonban ma azoknak a magyaroknak köszönhetem, hogy írhatom a blogomat és megoszthatom a többi (fiatal) magyarral az érzéseimet és gondolataimat, a tapasztalataimat, hogy ezáltal is fejlődhessünk és boldogabbak lehessünk MA és JÖVŐben.
A szüleim elvesztése után (gyerekkorom óta, állami gondozottként) a MAGYAROKnak és MAGYARORSZÁGnak lehetek hálás, hogy ma ünnepelhetek. Bár nagyon sokszor nem vagyok büszke a magyarságomra és sokszor nem érzem, hogy bármelyik magyar párt is az érdekeimet (jobban utána kellene néznem, hogy mit tettek, tesznek és fognak tenni) képviselné, mégis ma magyarnak vallom magamat.
A szüleim elvesztése után (gyerekkorom óta, állami gondozottként) a MAGYAROKnak és MAGYARORSZÁGnak lehetek hálás, hogy ma ünnepelhetek. Bár nagyon sokszor nem vagyok büszke a magyarságomra és sokszor nem érzem, hogy bármelyik magyar párt is az érdekeimet (jobban utána kellene néznem, hogy mit tettek, tesznek és fognak tenni) képviselné, mégis ma magyarnak vallom magamat.
 |
| Fotó: T.K.- "Mi lelkesít igazán?" - A Budapest Eye-nél |
A NAGYTESÓ mindent lát és hall ...
Keresem az utamat és a lehetőségeimet, amit a szerencse és a balszerencse egyaránt kísér.
 |
| Fotó: T.K.- a Szent István Bazilikánál Budapesten a lelki megnyugvásomért |
Az ISTENhez fohászkodom, amikor tökre elkeseredek és nem látom értelmét annak, amit csinálok, vagy nem találom az utamat.
Azonban egy társadalom része vagyok, amiben lehetőségekkel foglalkozhatom, önmegvalósíthatom magamat, kapcsolatokat építhetek miközben fókuszálhatok a családra, a hobbira és a karrieremre több kevesebb sikerrel.
