Öninterjúm a szakácskodásról

Fotó: önkéntes felvétele rólam a Szakácsolimpián

Mivel nem igazán találok olyat, aki interjút készítene velem, így azt megteszem magam és szerintem még sokkal izgalmasabb is, mert legalább szembesülök magammal és olyan kérdéseket teszek fel magamnak, amit mások is feltehetnének. Most a szakácskodásommal kapcsolatosan készítek intejút?

Végzet, elhívatott szakácsnak érzem magamat?

- Részben igen. A papírom megvan róla és sokat dolgoztam már a szakmában, bejártam vele a világot, amíg Londonban nem követtem el öngyilkossági kísérletet a munkahelyi megbántás és a stressz miatt részben.

Fotó: kolléga felvétele rólam nemzetközi csapatban

Mi bajom van a szakácskodással?

- Alapvetően semmi, csak nem érzem az élethivatásomnak. Amikor csinálom, akkor jó, de robotnak érzem magamat és csak időpazarlásnak. Csak azért csinálom, hogy pénzem legyen belőle, mert mást egyenlőre nem találok, amiből több lehetne. 

Hogy bírom a munkahelyi stresszt, mert azért a vendéglátásban van?

- Néha nagyon nehezen, de lehet csökkenteni például időgazdálkodással, tanulással, jókedvvel, jó vezetőséggel, jó csapattal stb.

El tudnám képzelni magamat az életem végéig szakácsnak?

- Biztosan nem és nem is akarnám. Szerintem hamarabb meghalnék. Bár, ha megszeretném, akkor lehetnék benne tehetséges, sokra vihetném, mert szorgalmam, kitartásom, fejlődésre való hajlamom van.

Folytathatom ...