A munkahelyemhez is úgy állok, hogy az az egyéni Tresó Ifjúsági Klubért Vállalkozásom (üzleti portfólióm) része

Fotó: T.K.- Ferrari szalonnál Budapesten (már kicsiben megvan nekem otthon)

Úgy szeretnék élni, hogy bármelyik nap ha meghalok, akkor is nyugodt legyek és elégedett magammal. Amikor munkahelyet keresek magamnak - tök mindegy, hogy milyen szakmában -, akkor azt az egyéni Tresó Ifjúsági Klubért Vállalkozásom (eTIKV) részeként tekintem. Ez olyan, mintha a cég részese lennék és az elért eredményéből kapnám a részesedést (a jövedelmemet).

Fotó: kolléga fotója rólam NewYork-ban (világjáró szakácsként)

Ezzel a felfogással sokkal pozitívabban (céltudatosabban) állok hozzá a munkához, mert kvázi társas vállalkozásként tekintek rá, amibe a saját munkaerőmet viszem bele. Így gyakorlatilag a munkahelyem is az egyéni vállalkozásom portfóliójának az egyik üzleti lehetősége. Nem mindegy, hogy mennyit keresek így, mert annál többet tudok társadalmi felelősségvállalás miatt az ifjúsági szervezetnek adni támogatásként. 

Kiválasztottam, hogy milyen autót szeretnék magamnak

Fotó: T.K. - Ferrari

A jogosítványom már régen megvan, de azt nem tudom kihasználni autó hiányában. Az jutott az eszembe, hogy elképzelem az álmaim autóját, amit egyébként meg lehet vásárolni - persze nincs rá elég pénzem -, már élőben is láttam abban az épületben, ahol a Budapesti Értéktőzsde van. Biztosan nem véletlen, hiszen olyan sokba kerül, hogy azt csak szinte csodával határos módon, nagy szerencsével, vagy sikeres tőzsdézéssel lehetne elérni. Az álmodozásért senki ne akarjon túl kapzsinak gondolni, mert csak addig nyújtozkodhatom, amíg a pénztárcám bírja.