A sorsom egy része meg van írva, de a mát és a jövőt még írom a scifiéletregényemben.
 |
| Fotó: önkéntes fotója rólam a (virtuális) scifiéletregénnyel a Westendben 2017-ben |
Az Isteni gondviselés csak velem (az együttműködésemmel) lehet sikeres, mint eddig is.
Nem a halálos ágyamon vagyok most éppen, hogy azon gondolkodjam, hogy mi lenne velem és az ifjúsági szervezettel, ha a koronavírus-járvány miatt meghalnék. Nem aggódom miatta, mert az életemben már így is eleget kaptam és amikor visszatekintek rá, akkor látom, hogy nem volt hiába egyik napja sem. Egy dolgot biztosan megtanultam az ÉLTET-ben, hogy hiába szeretek valamit csinálni, ha nincs pénz (mint testnek a vér és minden más szerve) hozzá, akkor egy idő után az utcára és aztán a sírba vihet. Ettől függetlenül aggódnék az ifjúsági szervezet miatt, ami valószínűleg megszűnne és így sok fiatal jövőjét hagyná hidegen, érintetlenül.
