 |
| Fotó: T.K. - tükörbe néztem és alig ismerek magamra ebben a lelkiállapotban |
Jelenleg zombiként, csak a túlélésemmel tudok foglalkozni. Ezt nem annyira tudnám (normális, színvonalas) életnek nevezni.
Az életemben való nagy elkeseredésem miatt már sok lehetőségen gondolkoztam, így már az is megfordult a fejemben, hogy kábítószerrel végezzek magammal. Mivel az életemben soha nem próbáltam, így és nem is szeretném, így ezt a lehetőséget inkább elvetettem (talán bízva másban). Az elmúlt időszakban bekövetkezett züllésemet nagyon nem nézem jó szemmel és nehéz vele megbírkózni. Hogy idáig juthattam, az sokaknak köszönhető, akik azt tagadják, inkább hergelnek, negatív kommentekkel bombáznak, elfordulnak tőlem, szakemberhez küldenek stb. Nem csodálkozom azon, hogy a mostani társadalmunkban a fiatalok nem találják a helyüket. Talán ezen érdemes lenne változtatni és az mindenkinek a felelőssége. Én csak egy ember vagyok, aki a világon élő emberek közül semmit nem jelent. Azonban sok kicsi sokra megy.
