Fotó: T.K. - Markazi temetőben, ahol a szüleim el vannak temetve |
Ne mások mondják meg, hogy mit csináljak, szeressek az életemben. Ne másoktól várjam a sikert. Azt csináljam (hobbiként, munkaként stb.), amit szeretek. Ez az életem értelme.
Egyszemélyesként működhet tovább a Klub májustól.
A Klub erőt, motivációt adhat nekem a hajléktalanságból való kiúthoz.
Egy újabb trauma elkerülése érdekében, szakemberek nem javasolják az ifjúsági szervezet feladását még akkor sem, ha azt klubalapítóként a jövőben egyedül folytatnám hobbiként. Talán ez az egész furcsán hangzik, de azért meg kell érteni, hogy ez az egész milyen fontos lett az életemben. Akár szenvedélybetegségként is felfogható, aminek a kezelése meglehetősen nehézkes, hiszen az olyan lenne, mintha egy focistát akarnék lebeszélni a sportolásról, vagy egy vállalkozót a tevékenysége folytatásáról - tök mindegy, hogy sikeres, vagy sem -.
Különleges szenvedély fűz az ifjúsági szervezethez, ez olyan, mint másnak egy háziállat, vagy valakinek a saját hobbija stb. Amikor le akarnak beszélni a klubról, akkor rosszat akarnak nekem és feltételezhetően nem látják annak valódi értelmét az életemre. Attól, hogy másoknak ez nem fontos, nekem az.
Nem kell mindenkinek velem tartania. A világ csodálatos is lehet, nézőpont kérdése, illetve a lehetőségek megismerésének és kihasználásának függvénye az idővonalunkon.
Fotó: hallgató felvétele rólam az egyik egyetemen |
A jelenlegi rendes tagok eldönthetik, hogy milyen módon szeretnének kapcsolódni az ifjúsági szervezethez a jövőben. Erről április végéig kell majd nyilatkozniuk nálam. Ha valaki segíteni, támogatni akar abban, hogy normális életet éljek, akkor a lehetőség az adott. Nagyon sok dologba be lehet kapcsolódni bárkinek, bármikor.