 |
| Fotó: T.K. fotója a MyBudapest fotópályzathoz, ami fedlap lett |
OSZD MEG, HOGY AZ ISMERŐSEID IS MEGISMERJÉK A MAI MAGYAR VALÓSÁGOT, AHOL EGY HAJLÉKTALAN FIATAL ÉLHET, AMIG MEG NEM HAL!
Alulírott, Tresó Kálmán az alábbi végrendelkezést hagyom a jövőre
aDDig fogok sírni, amíg nem leszek boldog, vagy elégedett ...
Az idei budapesti öngyilkossági kísérletem valódi oka az volt, hogy indultam egy csöves fotóversenyen MyBudapest (aminek a naptárjának a fedőlapján van a Budapest Eye fotóm) sírva tudatosult bennem, hogy mit keresek Én ott és miért kell nekem 37 évesen hajléktalannak lennem. Ezt nem tudtam elviselni és az akkori munkahelyemen (Oktogon Bisztró) jeleztem, hogy egyenesen beleugrok a Dunába, majd fél órán belül a Margithídról ugorva tényleg a Duna sodrásában mentettem az életemet (az ösztönömmel és a lélekjelenlétemmel részegen), amíg a rendőrök ki nem mentettek.
CSAK OLYAN KÉPVISELŐRE SZAVAZNÉK MAGYARORSZÁGON, AKI TÁMOGATJA ÉS SEGÍIi AZ ÉLETBEN MARADÁSOMAT MAGYARKÉNT! (DEMOKRÁCIA)
Soha nem fogom elfelejteni, hogy csak a Parlamentig volt erőm kiúszni, de elfáradva és kiabálva (a hajósok nem vettek észre, mert mellettem simán elmentek a sötétben) végül kimerülve magyar rendőrök vittek a partra (végig szirénázó rendőrökkel a rakparton, ami csodálatos látvány volt) és mentősök segítettek a megfagyás ellen. Pedig akkor is azt éreztem, hogy talán jobban jártam volna akkor hazai vízben végleg elúszni ebből a kietlen Magyarországról, ahova hazafiként (de elégedetlenül) születtem. Sokan a mai napig nem hiszik el, hogy sok szakmával (8) és a világot bejárva kerültem hajléktalanságba, ahonnan szinte alig látok kiutat, hiába dolgozok és keresem a lehetőségeket, meg persze hiszek a szerencsébe (csodába - ami nem következett be). Az életemben már csak egy kívánságom van, hogy más fiatal csak akkor tapasztalja meg ezt, ha célja van vele, egyébként pedig mindig kérje majd a társadalom segítségét, támogatását.
Amíg más fiatalok buliznak, addig én az életemért küzdök, de az én hibám!?
Azért nem vagyok egyedül a világon egyébként, mert hiszek abban, hogy talán (mint a tippmixben, lehet szerencsém - ami forgandó) és kapok akkora támogatást, amitől ki tudok mászni a mélygödörből.
Ha meghalok, akkor a MAGYAR TELJES ÁRVA HAJLÉKTALAN ÉLETEMET hagyom a magyar társadalomra. (És felteszem előtte magamnak a kérdést, hogy mi értelme volt intézetből kivinni a nevelőszüleimenk és felnevelni, ha ez lesz a vége!?)
