 |
| Fotó: T.K. - Gyöngyösön (születési helyem) egy gyorsétterem tükörje előtt |
"Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál ... "(Madách Imre - Az ember tragédiája)
Amikor szembenézek magammal a tükörben, akkor jövök rá igazán, hogy ki vagyok. Csak azt látom a szemeimben, hogy egyik szemem sír, a másik nevet, de összességében szar. Annyiszor próbálkoztam már az életemen a saját ifjúsági kezdeményezésemmel, közösségi vállalkozásommal (sikertelenül), hogy rá kellett jönnöm, fel kell ébrednem az álmomból, hogy felesleges így. Az ifjúsági klub nem a külsőségeiben létezik, mert azt klubalapítóként hoztam létre hosszú idő alatt.
Azonban azt kell látnom, hogy kevesen látják benne a lehetőséget, ahogyan ÉN. A JÖVŐBEN nem látom értelmét annak, hogy kínlódjak ezzel, így egyszemélyessé válhat a Klub (Alapszabály módosítással), ebben az esetben már nem kell a demokráciára törekednem majd abban, amiben hiszek és amiért nap mint nap van értelme felkelnem (még hajléktalanként is).
Azonban azt kell látnom, hogy kevesen látják benne a lehetőséget, ahogyan ÉN. A JÖVŐBEN nem látom értelmét annak, hogy kínlódjak ezzel, így egyszemélyessé válhat a Klub (Alapszabály módosítással), ebben az esetben már nem kell a demokráciára törekednem majd abban, amiben hiszek és amiért nap mint nap van értelme felkelnem (még hajléktalanként is).
