 |
| Fotó: T.K. - BMSZKI-nél a Dózsa György útnál |
Csak azért vállalom fel magamat és a sorsomat nyilvánosan, mert ezzel többet segíthetek az ifjúságnak, mint ha ezt nem tenném.
Inkább pozitívan szeretnék hozzáállni a dolgokhoz és az életbeli lehetőségekhez, azonban a jelenlegi helyzetemben azt látom, hogy vagy nagyon hosszú idő után, vagy egyáltalán nem fogok tudni (időben) lábra állni és normálisan visszailleszkedni a társadalomban. Az esetemről egyébként nagyon jól lehet informálódni a saját életrajzi regényemből, illetve a élőközvetítéseimből (Treshow), amik a múlt-jelen-jövő összefüggéseit is láttathatják. Sokan azért félnek segíteni nekem, mert tartanak valamitől (pl. nem akarnak az élettörténetem részévé válni, nem gondolják valósnak a szociális helyzetemet, a saját problémájukat fontosabbnak tartják, illetve azzal kiszolgáltatott helyzetbe hoznának, vagy kihasználnának stb.)
