 |
| Fotó: T.K. - Nemzeti Színháznál |
Nem megjátszani MAGAMAT megyek majd Karácsonykor Haza.
Tavaly sokkal szarabb helyzetben voltam (a londoni öngyilkossági kísérlet miatti lábtörésem miatt stb.) és akkor is szívesen fogadott a nevelőcsaládom (mivel teljes árvaként nőttem fel). Az idén remélem, hogy legalább egy napra hazalátogathatok és velük is eltölthetek egy rövid időt, annak ellenére, hogy nem lehetnek rám büszkék. Amikor a szeretet ünnepe jut az eszembe, akkor tudatosul bennem igazán, hogy azért nekem is van hova mennem még akkor is, ha nem vagyok büszke arra ahol 2017-ben tartok és ahogyan ünnepelhetek.
Ajándékokat egyenlőre nem tudom hogy tudok vinni, de valami apróságot majd kitalálok. Már tavaly sem az volt a fontos, hogy mennyi mindent adunk egymásnak, hanem hogy összetalálkoztak a családtagok legalább egyszer egy évben. Az idő sok mindent átértékel az életemben, így jobban megtanít arra is, amit korábban nem éltem meg igazán.
