 |
| Fotó: apú felvétele a családról |
Feltételezem, hogy mindannyian anyától születtünk - ha csak nem vagyunk már a legújabb nemzedék robotjai - és fontosnak tartjuk, hogy megemlékezzünk anyunkról - függetlenül, hogy édesanya, vagy nevelőanyuka -, aki szeretettel, odaadással gondoskodott rólunk, azokat mindenképpen fel kell ma köszönteni. Persze anyának lenni nem könnyű, mert megannyi nehézsége lehet, de azért meg kell értenünk és szeretnünk. Akik meg már elveszítették - mint én is az elsőt -, azoknak meg részvétet nyilvánítunk. Számomra a legérdekesebb, hogy nagyon sokan csak akkor tudnak igazán osztozni a korábbi teljes árvasággal kapcsolatos fájdalmamban - amit mostanra már feldolgoztam és elfogadtam nagyon hosszú idő után- , amikor valaki fontos embert elveszítenek a családjukból.
Mi a különbség az édesanya és a nevelőanya között? Ha azt mondanám, hogy semmi, akkor biztosan tévednék. De erre a választ egyből nem tudom megadni, mert nagyon ezen soha nem gondolkoztam el. Inkább sokáig hiányoltam az édesanyámat, viszont egy nagy lehetőséget köszönhetek a nevelőanyumnak is.
