 |
| Fotó: T.K. - valahol a nyílt vízen, ahonnan a kikötő még nem látszik |
Amikor valaki a párkapcsolatomról, a családi állapotomról, az otthonomról kérdez, akkor kissé gátlásos leszek beszélni róluk. Egyrészről nem nagyon foglalkozom velük, másrészről csalódást okoz azok hiánya. Az egy dolog, hogy az életem kezdetén intézetben (gyermekotthon), majd nevelőszülőknél (második család), kollégiumokban, és albérletekben stb. nőttem fel. Az meg egy másik dolog, hogy viszonylag fiatalon már saját lakással rendelkezhettem vidéken (nevelőszüleimnek köszönhetően), amit később eladtam (több okból). A teljes árvaság annyira rányomta bélyegét az életemre, hogy az meglátszik abban, hogy nincs párkapcsolatom, saját családom és otthonom. Az utóbbi dolgok összefüggenek. Nem mellékes számomra, hogy ezek megléte komoly szabadságfeladással és elköteleződéssel járnának az életemben. 35 évesen nem itt kellene tartanom, de nem vagyunk egyformák. Gőzöm sincs, hogy a sorsom mit tartogat a számomra. A kérdés, hogy mikor kerülnek ezek (párkapcsolat, család, otthon) a lehetőségek a bakancslistámra.
