Biztosan többen találkoztunk már azzal, hogy ha valami nem tetszik, akkor el lehet menni hozzáállással. Igen, az egyik munkahelyemen is sokat hallottam ezt - nem nekem címezve -, de be kellett látnom, hogy azért ez nem teljesen helyénvaló. Bizonyos esetekben ez van, azt kell szeretni (pl. hivatal, jogszabályi előírások esetén, viselkedési kultúra stb.), de mi van akkor, ha egy társadalom mondja meg például, hogy mi a jó és mi nem az adott ország állampolgárainak. Ha ilyenkor nem tetszik valami (nem vagyunk boldogok), akkor mit lehet tenni, milyen lehetőségünk van (pl. véleménynyilvánítás, demokratikus képviselet, szakemberhez fordulni stb.), ha nem akarunk "öngyilkosok" lenni. Alkalmazkodnunk kell! Oké, de meddig és hol vannak a határok vs. országhatárok. Egy tévéműsorban találkoztam azzal, hogy a vezetők beépülnek a dolgozók közé, hogy lássák személyesen is, hogy mi zajlik, hogyan lehet változtatni a hatékonyság növelése érdekében. Ez tetszett! Már korábban megértettem, hogy a vezetők egyik feladata, hogy csökkentsék a kockázatot és növeljék a szervezettséget a közös siker érdekében. Felmondás normális esetben (nem halálozás, szeretem a munkámat hozzáállás stb.) saját elhatározásból (jobb lehetőség találása), vagy a másik fél vállalkozásának megfelelő indok esetében történhet (ami érthető). Egy jól működő vállalkozásnak (saját életünk, család, társadalom, világ) fontosnak kell tartani a fenntarthatóság vs. fenntartható fejlődés lehetőségét.
