Soha nem fogom elfelejteni, hogy teljes árvaként nőttem fel Magyarországon. Viszont azt sem fogom elfelejteni, hogy vannak lehetőségeim a világban. Talán egy lehet az is, hogy magyarként világpolgárságom legyen. Úgy élhetnék bárhol a világon, hogy anyanyelvi szinten megértenének, barátaim lennének, bárhova vízum nélkül mehetnék és sorolhatnám. Annélkül, hogy hazaáruló lennék, inkább abban gondolkodom, hogy egy életem és egy világunk van. Szeretnék úgy élni, hogy a lehető legmagasabb életminőségben (határokat betartva). Örülnék annak, ha a terrorizmustól nem kellene félni, mert egyesek öngyilkosságot követnek el bármilyen okból.
