Akármikor meghalhatnék, de nem akarok, mert ...

Fotó: T.K.- valahol Európában (Te vagy a kiindulópont)

Minden (idő)utazás során valahonnan valahova (akár időben) eljutunk.

Nemcsak Karácsonykor kell szeretnünk egymást!?

Annyiszor kíséreltem már meg öngyilkosságot, hogy elegem lett belőle és azt is megértettem, hogy mi annak a természete, miért következhet be az életemben. Nem azért jöttem a világra, hogy el akarjam dobni az életemet természetes halálom előtt. Amikor valaki ilyen elhatározásra jut, akkor bizonyára több lehetőséget nem lát, vagy sokkal jobbnak látja azt megtenni.

Lépésről lépésre.

Ezt egy társadalom (aminek mi is tagjai vagyunk) nem hagyhatjuk. Oda kell egyszerűen figyelnünk egymásra, mert az életben nem mindennap egyforma és a szerencse is forgandó mindenki számára. 

Különös módon segítem az ifjúságot - tehetséggondozás

A mai rohanó (virtuális) világunkban alig marad idő arra, hogy jobban megismerjük egymást, pedig hasznos lenne, mivel mindannyian űzhetünk olyan foglalkozást, hobbit, ami számunkra érdekes lehet. Ezért választottam azt a lehetőséget, hogy (láthatatlan kézként) segítek fiataloknak megismertetni azokat a lehetőségeit, amikkel éppen foglalkoznak és szertnének abban sikeresek lenni. Nekem is jól esik az, amikor valakiket érdekel az, amit csinálok, illetve azt elismerik - akár dicsérő szavakkal, lájkokkal. A hétköznapjainkban az odafigyelés egymás dolgaira növelheti az ifjúság fontosságérzetét, hiszen ez elengedhetetlen visszacsatolás lehet a sikeres életünkben.