Igazán egoista vagyok, nemcsak magammal törődök

Fotó: T.K. - San Francisco - Golden Gete Bridge

Sokan vádoltak már azzal, hogy sokat beszélek, és nem hallgatom meg a másikat. Az egyik oldalról igazat adok, valóban sokat beszélek. Azonban sokat vagyok magamban is, amikor csend vesz körül, vagy mások gondolatára figyelek - olvasok, filmet nézek stb. -. Talán az egyensúlyban van mit változtatnom. Ha már láttál mérleget és mértél vele, akkor értheted meg igazán, hogy az egyensúlyt nem könnyű megtalálni, de tapasztalattal, gyarkorlattal ez egyre könnyebb. Tiszteletem azoknak, akik igazán egoisták, mert azok már nagyon közel vannak az önzetlenséghez, amkor már másokkal is foglalkoznak. 

Szeretem Magyarországot, azonban külföldet is

Fotó: T.K. - Golden Gate Bridge San Francisco-ban

Vitákat szoktam hallani arról, hogy miért megy ki valaki külföldre. Az okok sokfélék lehetnek. Ha én nekiindulok külföldnek, akkor arra gondolok, hogy Magyarország egy kicsi ország a nagyvilágban. Viszont élet létezik azon kívül is - függetlenül attól, hogyan viszonyulok az (szeretem  Magyar)országhoz. Amikor külföldre készülök, akkor az korántsem kockázatmentes - de ehhez nem kell itthonról elmenni -, bátorságra és felkészültségre stb. van szükség. Az életfilozófiám, miszerint ismerd meg a való(s) világot, és élj a lehetőségekkel, számomra kellő motívációt ad eljutni és megismerkedni a világ más helyeivel, dolgaival. Persze másikoldalról azzal is találkozhatunk, hogy jobban lehet keresni külföldön, mint itthon - vállalva valamennyi kockázatot, ami nagyobb lehet mintha itthon maradnék. Összességében úgy vélem, hogy külföld teli van lehetőségekkel, amiket nem feltétlenül lehet Magyarországon (hasonlóan) megtalálni. Ám ettől szerethetem és nem leszek "hazaáruló". A gondolkodásomat nagyon meghatározza a kivétel lehetősége is, amikor olyan lehetőséggel foglalkozik valaki, amivel csak nagyon kevesen (határokat betartva, veszélyek megismerése). Az más kérdés, hogy emiatt többel nem is tudok foglalkozni részletesen.