Fotó: diákok fotója egyik IKSZ metró kampányunknál a klubalapító
Aki a Klub rendes tagja, az támogathatja a klubalapítót és tagjaink boldogulását.
Hol kellene tartanom MA 37 évesen!? (erről már korábban írtam)
A mai napom egyik legfontosabb célkitűzése, hogy folytassam a család, a hobbi és a karrier összeegyeztetésének lehetőségét a boldogabb életem elérése érdekében (a jövőképem konkrétabb megfogalmazásával, cselekvési terv kidolgozásával, az idei költségvetésem és programtervem módosításával LÖK eszközeivel). Azt is látni kell, hogy klubalapítóként egy sikeres, jövedelmező ifjúsági klubot (startup - BÉT-en NyRt) szeretnék működtetni klubmenedzserként, amihez támogatásra (pl. pénzügyi - rendes tagsági díj /alapítványi támogatás/, önkéntesség, iskolai közösségi szolgálat stb.). Magyarországon boldogulni nem könnyű, de még nehéz helyzetben is a lehetőségeket kell keresni és kihasználni, hogy ne zombiként kelljen leélni az életet Magyarországon, vagy a világon.
Fotó: T.K. - látkép a Dunára és a Parlamentre
(Milyen költségvetésre van szükségem 2019-re, hogy a céljaimhoz közelebb legyek!?)
Jelenlegi kötelezettségeim értéke (forintban): 3 200 000, amiből nagy része diákhitel, a többi balesettel kapcsolatosan fennmaradt kölcsönök.
Fotó: T.K.- BÉT
Jövőképem: 2025-ig hívő, diplomás, gazdag, sikeres, boldog vállalkozóként és családapaként (saját otthonnal, autóval) megélni az ifjúsági szervezet támogatásával. Ehhez nagy segítségemre van az időutazós scifiéletregényem, illetve annak folytatása.
Ehhez ma cselekvési tervet (2025-ig) dolgozok ki, illetve hozzáigazítom a 2018 évi programtervemet és költségvetésemet figyelembe véve a család (magánélet, egészség, otthonteremtés, öngondoskodás stb.), a hobbi (saját közösségi vállalkozás - startup - LÖK segítségével), a karrierem (egész életen át tartó tanulás és munka - hobbiból munkahellyel) lehetőségeinek harmonizálását. Ez nagy kihívás és számos problémaforrás alapja lehet.
Az idei programtervemet (üzleti tervemet) és költségvetésemet jelentősen módosítanom kell a megélheti lehetőségeim alacsony szintje miatt. Ha most tudnám, hogy semmit nem fogok tudni elérni a céljaimból az életemben (szakemberek, támogatók bevonásával), akkor már a HOLNAPOT sem akarnám megélni feleslegesen - inkább átadnám az esélyt olyannak, akinek kisebb igényei vannak és azzal könnyebben eléldegél a komfortzónájában -.
Nem a léc (életminőségem) van magasan, hanem én nem tudom megugrani (elérni) az előttem álló akadályt (célokat) még.
Fotó: önkéntes felvétele rólam a scifiéletregényemmel a WestEndben
A teljesség igénye nélkül - folytatva lesz.
BMSZKI által kiállított igazolásből kiderül, hogy a jelenleg hatályos, a Budapest Főváros Közgyűlés 24/1997.(V.22.) Főv. Kgy. rendelet 1.§ b)pontja alapján hajléktalannak minősülök.
2018. január (pénzügyi helyzet - vagyonnyilatkozathoz) forintban
Kötelezettségeim
1. Magánéletbeli (visszafizetendő)
1.1 Magánszemélyek támogatása: hamarosan elérhető lesz itt 1.2 Kölcsönkapott laptop : 60 000
2. Civil szervezetünknél (hobbi)
2.1. NAV tartozás - 94 036
2.2. Fizetési felszólítás reklám miatt: 26 670
2.3. Könyvelési díj: 92 100
Már most mindenkitől elnézést kell kérnem, ha bizonyos részek nem adnak választ valamire, illetve ha az sértő, vagy bántó lehet. Azonban a beszámolóval tartozom - leginkább - MAGAMNAK, hogy még egyszer ne kerüljek ugyanabba a hibába és ezzel elősegítsem a hajléktalanságból való idei kiútamat.
2017 előtt
A londoni öngyilkossági kísérlet után szülői hívásra (Facebookon kért anyum), bátyám támogatásával (repülőjegy kifizetése) jöttem haza több, mint 30 injekciós tűvel és ballábtöréssel. A repülőtéren érkezve a legjobb barátomékhoz (B.T.), kuratóriumi elnök és családjához kerültem több mint egy hónapra (teljes ellátással) Ezúton is köszönöm nekik!
2016.09.27 - álláskeresőként nyilvántartásba vettek (hatósági bizonyítvány)
Fotó: járókelő fotója rólam az újság terjesztése közben
2016.10.21 - határozat született a Menhely Alapítvány Fedél Nélkül újság terjesztéséhez (2334 - terjesztői sorszámmal, V. Erzsébet térre és a Kossuth térhez - Parlamentnél). A lapok megvásároltam, de nem volt sikeres a terjesztésem, mert nem volt bátorságom és lelki erőm árulni az újságokat, illetve sokszor nagyon hideg volt).
A nyelvvizsgára való felkészülés idejére volt iskolatársamhoz R.E. (titkárságvezető) és barátjához költözhettem kb. két hétre
2016 novemberében sikertelen angol írásbeli vizsgát tettem (BME)
2016. december 1-jén írásom jelent meg a Hajléktalanok lapjában: Időutazó - Egy teljes árva világjáró útja a Fedél Nélkül újság terjesztéséig. Pechemre az újságból alig tudtam valamit eladni, mert akkorra megbetegedtem, pedig bíztam benne, hogy a saját írásomat jobban el fogok adni - pláne karácsony közeledtével.
2016 november 16-án pályázatot írtam a Van Esély Alapítványhoz Hajléktalanból milliomos projektként, ami formalitás és az idő túllépése miatt végül nem került beadásra. Akkor 150 000 forintra pályázatom (ebből 70 000 forint lett volna a szociális munkásomé).
Egyre több ismerősöm kezdett el támogatni anyagilag, mivel látták az írásaimat, illetve a live videóimat Facebookon.
Iskolai (elitgimnázium Budapesten) felkérésre etikaórán tarthattam előadást az életemről, különösen a gyerekkori (intézeti, teljes árva időszakról).
2017-től (család, munka, hobbi)
Azt hiszem, hogy normális körülmények között nem tenném meg, azonban magamnak is tartozom annyival hogy elkészítsem a 2017 évi (pénzügyi) beszámolómat, amiből kiderülhet, hogy miért vagyok még mindig hajléktalan. Talán saját magamnak nem nagy meglepetés az, ha úgy összegzek egyszerűen, hogy a tavalyi normális élet lehetősége elúszott a Dunában (szeptember 11-i öngyilkossági-kísérletem miatt). A 2018 évtől jobbat várok és erre van remény, illetve lehetőség. 2016 év végére már elhagyhattam a mankót (a londoni öngyilkossági-kísérlet miatti törött láb miatt) és a családomnak, barátaimnak (családjukkal együtt), a BMSZKI-nak köszönhetően megmenekültem az utcai hajléktalanságtól.
Hobbiból munkahelyet szerettem volna magamnak, hogy azzal foglalkozzam, amivel szeretek foglalkozni.
2017 január 1-től titkárságvezetői állásom lett (napi 6 órában) a saját alapítványunknál, ami szerencsétlenség miatt kudarcba fulladt, annak ellenére, hogy 2016-ban mindent feláldoztunk annak érdekében, hogy EU pályázaton sikeresen munkahelyteremtő pályázaton vegyünk részt. (Nem sokon múlott). Erről részletesen majd ítt fogok írni. Március 24-én szűnt meg.
2017 január 9-től dolgoztam az Oktogon Bisztróban kezdetben konyhai kisegítőként (2 órai bejelentés), majd szakácsként. A lehetőséget azonban elpuskáztam az év második felében, mert kikészültem. Ennek több oka is volt, amiről itt fogok majd részletesen beszámolni.
Nem akartam feladni az álmomat!
2017 második felében (augusztus 3-tól - november 13-ig) újra titkárságvezető, klubmenedzser lettem (2 órai bejelentéssel) a civil szervezetünknél, azonban ezt már saját magunk intéztük. Sokáig nem bírtuk a jelentős járulékok mellett, így az megszűnt, addig, amíg jobb lehetőségeink nem lesznek. A NAV felé jelentős tartozása keletkezett a civil szervezetünknek, ami 2017.09.21-én 193 442 HUF összegű volt és év végéig lecsökkent 94 036 forintra (2018.01.02 - inkasszó). Az adó 1%-ra való jogosultságunkat (adószám felfüggesztése a tartozás kiegyenlítéséig) elveszítettük, pedig az idén már én is tudtam volna felajánlani.
Fotó: T.K. - elkeseredve a hajléktalanság miatt
2016 szeptember 11-én a Dunába vetettem magamat részegen (öngyilkossági-kísérlet miatt). Akkor elveszítettem 1 000 000 forint megtakarításomat, illetve az egyik kuratóriumi tagunk kölcsön adott laptopját (kb. 60 000 forint). Erről részletesebben itt fogok majd írni. (Leginkább a hajléktalanságom miatt.) A hídugrást megúsztam. A pszichiátriáról hamar kiengedtek, majd újból munkába állhattam. Ezúton is köszönöm, hogy a társadalmi visszailleszkedésemet ilyen gyorsan tudták orvosolni.
Október 25-én diploma került kiállításra a magyar szakácsrekordom miatt (184 cm, 63,1 kg)
Fotó: T.K. - fotó a Naptárról a fotómmal (Budapest Eye)
Pályázatot adtam be a Budapest Bike Maffiához - My Budapest Photo projekre, amin az egyik képem bekerült és a fedőlapra került. A pályázat miatt többször jutottam támogatáshoz (2 000+20 000+50 000= 72 000).
Fotó: szervező fotója rólam az eseményen
Iskolai közösségi szolgálatos pályázaton vettem részt, így egy nyílt napon vehettem részt és népszerűsíthettem az ifjúsági szervezetünket. Az évben több iskolával is sikeresen kötöttünk együttműködési megállapodást.
November 17-én születésnapi bulimat tartottam a Morrisons 2-ben, ahol nagyon berúgtam és miatta a Honvéd Kórházba kerültem egy éjszakára. A szórakozóhelyről újra kitiltottak.
Szakemberekhez (pl. pszichológus, szociális munkás) kezdtem járni, hogy segítséget kérjek és kapjak. Erről bővebben itt fogok beszámolni. Az idő múlásával rá kellett jönnöm, hogy vannak olyan dolgok az életemben, amit sem a családom, sem a barátaim/ismerőseim stb. nem tudnak megfelelően kezelni és megoldani.
2017.12.24-25 A karácsonyt a családommal töltöttem együtt kellemes hangulatban. Ezúton is köszönöm nekik.
Évközben különféle kampányokat indítottam a Klubban (hobbiként), mert fontosnak tartottam őket, így
Az év során számtalan negatív kritikát kaptam a közösségi portálokon, amiket nem vettem jónéven. Sokat igaztalannak tartottam. Tudom, hogy mindenről nem tudhat mindenki, de olykor sokkal megfontoltabban kellene kommentelni online.
2016.12.31 - A Szilvesztert pihenéssel töltöttem és nem adtam a fejemet hülyeségre, miután a bátyám segített nekem és a családja elől fontosabbnak tartotta, hogy kisegítsen a bajból (szexuális szolgáltatás nyújtására készültem, amiből csak baj lett volna).
2017 után
hamorosan folytatom (főleg jövőkép, tervek az idei évre)
2018.01.01 - Kipihenten tervezésbe kezdtem Budapestet járva. Megfogalmaztam - Budapest nevezetességeit járva - az idei céljaimat. Korábbi bejegyzésekből elérhető.
Januárban jelentkeztem a TV2 Séfek Séfe gasztró-tehetségkutatóba, aminek az előválogatóján részt vettem. Továbbá az egyik lakótársammal jelentkeztem a Piramis játékba, ahol szintén megvolt az első előválogató.
Február 4-én elértem a munkanélküli ellátáshoz szükséges időt (360 nap) miután a Honvéd Kórházban kezdtem el dolgozni szakácsként (8 órai bejelentés)
Szinte egy nap alatt olvastam ki Ferge Zsuzsa - Nem cserélek elveket című életút-beszélgetések könyvet. Nem a kritikára fókuszáltam, mint megérteni az abban leírtakat, illetve megnézni egy önéletrajzi könyv megírásának egy lehetséges módját. A könyv elvolvasása gondoltaébresztő volt, mert olyan valakiről olvashattam, aki akár előadóm lehetett volna, ha szociális területen tanultam volna tovább. A könyv csak igazolni tudja, hogy nem jártam rosszul azzal, hogy a szociális tevékenységet az ifjúsági szervezeten keresztül végezhetem. A könyvet az első sikerkönyv kölcsönzőből vettem ki olcsón, mert nem kell utánna a könyvet megtartanom, de olcsón hozzájutottam, amit könyvtárból nem tudtam volna.
Amikor van kedvem hozzá - mert azért sokszor megterhelő hasonló témával foglalkozni -, akkor önkéntesként árvák életútját kutatom. Ezáltal bizonyítékokat tudok gyűjteni arra is, hogy lehet teljes életet élniük - mindenféle megkülönböztetés, kirekesztés nélkül. Ma például olvastam egy hosszú, érdekes cikket "Az árvák lelki ébredése" címmel a parokia.hu honlapon. Ezzel a kutatás nem ért végét és örömömre szolgál, hogy az árváknak is vannak lehetőségeik az életben(maradáshoz).
Vannak, akik már elég régóta ismernek és láttak azon az életúton menni, ahol most is tartok valahova. Visszafordulni ezen az úton nem lehet csak visszanézni, amin nehéz lenne egyenesen végiglátni. Lassan 35 éve haladok egy különös úton, ami ki lett jelölve számomra. A problémám ezzel csak ott van, hogy ezt az életútat nem én választottam magamnak, azonban hogy merre tartok, abba azért van beleszólásom. Így nagyon nehéz megtalálnom az igazságot - ami tudjuk, hogy odaát (hol?) van - azzal kapcsolatosan, hogy nem én választottam magamnak az életemet. Az édesszüleimnek köszönhetem, hogy Magyarországon Gyöngyösről indult az életútam, majd - hogy ők elhagytak, meghaltak - magamra hagyva, a nevelőszüleimnek (Hatvan) lehetek hálás, hogy az általam soha nem kért - nehéz úton haladjak tovább. Világjáró, Budapesten élő felnőttként (számtalan szakmával, befejezettlen felsőfokú tanulmányokkal, egy ifjúsági szervezettel); őszíntén örülök a sorsomnak, hogy még életben vagyok. A sorsfordító években, öntudatos életre vágyva - életfilozófiát, életcélokat megfogalmazva - a lehetőségek útjára léptem (káosz - ami megannyi életút elágazást hozott) és így visszanézve kellene igazat adnom, hogy járatlan út veszélyes. Az igazat megvallva, vissza lehet fordulni, amikor visszamegyünk, feladunk valamit. Persze az már sosem lehet ugyanolyan, mert addig évek telhetnek el miközben az életfeltételek jelentősen változhatnak - a túléléshez, egy jobb élet reményéhez és egy magasabb életminőség megéléséhez. Egy különös életúton járok, aminek a legnagyobb kockázata (veszélye), hogy eltévedek és elveszek azon (lehet, hogy csak gondolatban), miközben az életútam lehetőségeit kihasználva - bármikor változtathatnék azon. A mi lett volna, ha mondatoknak sok értelmük lehet, azonban mindig eszembe jut és bátorítást ad, hogy lehetett volna rosszabb és jobb is. Az önismeret része, hogy tisztában vagyok önmagammal és az életútammal, annak beláthatatlan messzeségével, bonyolultságával. A szavakat nem szaporítva tovább, már csak annyit kérdeznék magamtól, hogy van értelme ezen az életúton továbbhaladni. Mi lenne, ha (a bakancslistám változna) ...?
Az oldalt a Tresó Ifjúsági Klub(ért Alapítvány) kezeli. Az ott található adatokat csak előzetese hozzájárulással lehet felhasználni meghatározott céllal.
