 |
| Képforrás ITT érhető el |
Kedves olvasó!
Adrián vagyok, a Tresó Ifjúsági Klub tagja közel 10 éve és az Alapítvány egyik kuratóriumi tagja. Számítógépekkel foglalkozom, de az emberek már régóta jobban érdekelnek, mint rohamosan cserélődő technológiánk. Online viszont így is egy kicsit több “szerepem” van, mint a világhálón kívül, hisz villamosmérnök vagyok és azért egyfajta szenvedélyem is a szakmám és az eszközeim, különösen azok működésének fizikai háttere. Mindennapivá vált elektronikus eszközeink lehetővé téve a távközlési hálókon, akár vezeték nélkül, talán épp mobilon olvasva juttatják el hozzánk az oly fontossá vált információt. Például ezt a bemutatkozó írást rólam; jellemzően több dolog, vesz körül, mint ember. Manapság ez átlagosnak mondható, de nem is igazán ez számít, gépek és eszközök már mindig is voltak és lesznek és megszokjuk, megszeretjük őket, bármilyen ördögi teremtmények is, mert összekötnek azzal, ami számít: egymással. Ez most lehet, hogy úgy tűnik, duma, kinek mi számít... Mert hát lehetnék őszintébb, írhatnám, hogy nekem így a macskámon és a kis családomon, csekély számú igaz barátaimon kívül nem sok élőlény van és magányomban rettentően elkeseredett vagyok néha s tudom, hogy más is küzd ezzel, majd magára marad az erőtlenségben - de tudom, hogy mind több lehetőséget rejtünk, mint amit akár magunknak is mutatunk és az igazi út ezekhez együtt található csak meg. Ami nem jelenti azt, hogy egyedül képtelenség bármit megtenni… viszont, hogy együtt könnyebb, főként, ha szervezeti segítséggel tesszük, azt saját tapasztalataimmal tudom legjobban bizonyítani.
Rólam, hogy mit is csinálok a klubban: informatikus mérnökként leginkább technikai segítséget és módszereket nyújtok, de kurátorként abban vagyok leginkább érdekelt, hogy akár régi, akár újabb tagjaink a maximumot hozzák ki a rosszabb helyzetekből is. Ami másnak lehetetlennek vagy túl nehéznek tűnik, arra én néhány sorban rávágom a megoldást, ha tudom – ez nem felvágás, egyszerűen ezzel töltöm az életem jó nagy részét, hogy kutatok, emiatt sok válasz egyszerűen (Google nélkül) csak jön zsigerből. Ha nem tudom, elindítok akkor is valamit, mert hiszem, hogy bármilyen kis gondolat is elég, hogy nagy fordulatokat hozzunk egymás életében, ehhez alapvető okszerű a kommunikáció.
Kapcsolódó bejegyzések, interjúk
