 |
| Fotó: T.K.- a Bazilikánál Budapesten |
Amikor imádkozom (szóban, gondolatban, cselekedetben), akkor magamhoz és azokhoz fordulok, akik szeretnek, meghallgatnak és a gondomat viselik, támogatnak.
A héten kedden (öngyilkosságban) hunyt el az egyik volt kollégám és klubtagunk, akiért ma (16.00-kor) imádkozni fogok a Szent István Bazilikában. Sokat köszönhettem neki, még az év önkéntesének is jelölni akartam.
Úgy gondolom, hogy minden halálnak oka van és nem tudok elítélni senkit azért, mert önkezűleg vet véget az életének. Azonban azzal nem értek egyet azzal hiszem, hogy olyan oka van, amit akkor nem tud sem ő, sem a környezete megoldani. Meg kell tanulnunk az ilyen helyzeteket felismerni és kezelni, illetve segítséget adni (közvetetten, vagy közvetlenül). Írd meg a kommentben, hogy mi a véleményed erről! (tabuk nélküli vita)
