Nyílt levél a Tresó Ifjúsági Klub és Alapítvány (volt)
barátaihoz:
Kedves tagok, volt tagok, támogatók, barátok!
Nagyon sajnálom, hogy egy álomnak vége szakad.
Akik ismernek, tudják, hogy nem ez az első ifjúsági szervezet, amely a ’vezetésem’ alatt szűnik meg. (A két korábbi kritikus kommentező biztosan tudja Findus és Whave). Valószínűleg viszont az utolsó.
Kedves tagok, volt tagok, támogatók, barátok!
Nagyon sajnálom, hogy egy álomnak vége szakad.
Akik ismernek, tudják, hogy nem ez az első ifjúsági szervezet, amely a ’vezetésem’ alatt szűnik meg. (A két korábbi kritikus kommentező biztosan tudja Findus és Whave). Valószínűleg viszont az utolsó.
Azért sajnálom most különösen mert több mint egy évtizednyi
energiám, küzdelmem és szellemi munkám eredményével kell most számot vessek.
Igen valószínű, hogy bizonyos vezetői készségek jelen pillanatban sincsenek meg
bennem. Sajnálom, hogy nem tudtam azt kihozni ebből a szervezetből, amit ki
lehetett volna. Nem fogok újjal mutogatni sem hibáztatni senkit.
Szeretném megköszönni azoknak, aki mellettünk álltak az
elmúlt nagyjából 15 évben.
Volt sok szép eredményünk: reklámfilm, nyújtsd a kezed projekt segítése, szakmai rendezvények, stb.
De az áttörés nem jött el és már nem is fog.
Az „alapító” azt ígéri, hogy egy évig nem foglalkozik majd a szervezettel. A dolgok jelen állása szerint én nem fogom tudni ellátni azt, amit a pozícióm megkövetel. Úgy vélem a jó vezető tudja, mikor szabad kockázatot vállalni. Törekszem rá hogy azzá váljak egyszer.
A zsarolásnak pedig nem engedhetek. Ugye „Kölyök”?
Ezúttal a saját döntésem lesz, hogy hamarosan távozok. Nem várom, meg amíg rákényszerítenek.
A jogszabályi előírásokat természetesen be fogom tartani.
A hajó menthetetlenül léket kapott. Nem tegnap. Reméltük, hogy még menthető, hát nem. Nem tudjuk tovább csinálni, jelen keretek között biztosan nem. A patience-nek vége.
A kapitány hagyja el utolsóként, de ki itt a kapitány ? …
Ha én lennék, akkor egy szerintem ide illő József Attila részlettel búcsúzok tőletek ebben a szerepemben:
„Elegendő harc, hogy a multat be kell vallani.”
Behán Tamás
k. elnök
Volt sok szép eredményünk: reklámfilm, nyújtsd a kezed projekt segítése, szakmai rendezvények, stb.
De az áttörés nem jött el és már nem is fog.
Az „alapító” azt ígéri, hogy egy évig nem foglalkozik majd a szervezettel. A dolgok jelen állása szerint én nem fogom tudni ellátni azt, amit a pozícióm megkövetel. Úgy vélem a jó vezető tudja, mikor szabad kockázatot vállalni. Törekszem rá hogy azzá váljak egyszer.
A zsarolásnak pedig nem engedhetek. Ugye „Kölyök”?
Ezúttal a saját döntésem lesz, hogy hamarosan távozok. Nem várom, meg amíg rákényszerítenek.
A jogszabályi előírásokat természetesen be fogom tartani.
A hajó menthetetlenül léket kapott. Nem tegnap. Reméltük, hogy még menthető, hát nem. Nem tudjuk tovább csinálni, jelen keretek között biztosan nem. A patience-nek vége.
A kapitány hagyja el utolsóként, de ki itt a kapitány ? …
Ha én lennék, akkor egy szerintem ide illő József Attila részlettel búcsúzok tőletek ebben a szerepemben:
„Elegendő harc, hogy a multat be kell vallani.”
Behán Tamás
k. elnök
