Isten és az ÖRDÖG küzd most a lelkemért - árvát támogatok hajléktalanként

Fotó: T.K. - az idő velem van (háttérben)

Én már nyugodt vagyok, mert csak elköszönni vagyok itt (a londoni és a budapesti öngyilkossági kísérletek után megúszva - lásd Temze és Duna, illetve rendőrség, mentők, szociális szakemberek), hogy ne szónélkül, értelmetlenül, indoklás nélkül meneküljek el, ahonnan el kell, mert nincs megoldás megfelelő időn belül. 

Mielőtt végleg elmegyek, azelőtt igyekszem olyanokat cselekedni, amikkel az utolsó időben jókat cselekszem. Így az életem hátralévő részében hajléktalanokat és (teljes) árvákat támogatok, hogy legalább a lelkiismeretem legyen tiszta. Az ismerőseimtől Karácsonyra megértést, türelmet és szeretetet kérek. Én cserében mindenkit ölelek. 

Higgyétek el, hogy én már fel vagyok készülve és már rég elmentem. Viszont vissza már nem akarok jönni kísérteni szellemként. Ezért még az életemben elrendezek mindent. Az idő és a szerencse meg majd mindent megold, amiket mi nem tudunk közösen. 

Fotó: T.K.- az egyetemnek kellene az életre tanítani, nem fordítva

Nem kell egyetem ahhoz, hogy értelmet találjunk az életünknek, azonban nagy áldozat kell ahhoz, hogy azt elveszítsük.

Fotó: T.K. - tükör előttem és mögöttem, hogy lássam a valóságot

Öröklöttség, vagy környezet!? Nálam környezet.
Néztem eleget tükörbe, hogy megismerjem magamat és rájöjjek, hogy hol hibáztam. De arról nem tehetek, hogy az életemnek része a környezetem is. Mindenki tanulhat a hibámból, ha már én nem tudok. Okos enged, én meg szenvedek (nem sokáig). Az élet nem játék, de az élet része lehet a játék, ahol lehet veszíteni többször is.