 |
| Fotó: T.K. -városnézés Budapesten (korábbi fotó) |
Nem akartam elhinni, hogy ilyen megtörténhet. A szállásomra igyekeztem vissza imádkozás után (Bazilikából) és hárman megszólítottak (közben fülhallgatónk zenét hallgattam). Elmentem mellettük, de aztán kb. 3 méter után visszasétáltam és megkérdeztem, hogy miben segíthetek. Angolul kérdezték, hogy beszélek-e angolul, mire: persze. Majd egy marék aprót nyomtak a kezembe, hogy mennek haza Írországba és azt már nem használják fel. Hirtelen lesokkolódtam a meglepetéstől és csak később számoltam össze. Az értéke valamivel több volt, mint ezer forint. Ami azért is jól jött, mert egy árva forintom sem volt, hogy a gyógyszeremet kiváltsam fizetésig.
