 |
| Fotó: T.K. - katonasírnál egy programon |
A fiataloknak nem azzal akarok példátmutatni, hogy mit akarok tenni, hanem azzal, hogy mit teszek annak érdekében, hogy túléljem a mostani nehéz időszakomat és talán elérjem azt, amiért szinte az egész életemet kész vagyok feláldozni (Klubom).
Tegnapelőtt nagyon erős volt érzés és gondolat bennem, hogy újra a hátam mögött hagyjak mindent, azt sem érdekelt volna, ha a diliházba gyógyszereznek, annyira mindentől elment a kedvem és semminek nem láttam az értelmét. A munkahelyemen a kollégák igyekeztek lebeszélni egy újabb öngyilkosságról, ami egyenlőre sikerült, mivel nincs ilyen késztetésem és nem érzem magamat depressziósnak. Azonban az életkedvem továbbra sem felhőtlen és az öngyilkossággal kapcsolatos indokok továbbra is fennállnak, de azt nem tudom megcsinálni. Fedél van a fejem fölött és munkahelyem is van, azonban a klub csak további problémákat állít elém, mivel a fizetésemet (klubmenedzseri) saját zsebbből fizetem, mivel nagyon minimális a klub rendes tagok támogatása. Azonban még mindig a klubbon keresztül látom a jövőm megváltását, ami lehet, hogy csak álomvilág és további problémákat állíthat elém, pedig másban meg nem látok lehetőséget önmagában. A szakácskodást megcsinálom, de nem túl nagy kedvvel, inkább csak "kötelezettségként", hogy legyen jövedelmem. Szóval most megint ott tartok, hogy egy évet adok magamnak, hogy addig talán változik valami és addig is tudom folytatni a scifiéletregényemet, amit most már inkább a nemzetközi médiának szánok, hogy jobban megismerjenek és az indokaimat, lehetőségeimet, motivációmat, azt hogy milyen ember vagyok, miért jutottam idáig, miben hiszek és mi az életem értelme.
