Valamit le fogok tenni az asztalra hamarosan.
A klubalapító scifiéletregényem novemberi megjelenésétől nem fogok átütő sikerre számítani. Azt leginkább magamért írom, illetve azoknak, akik nemcsak a jéghegyem 10%-ra kíváncsiak, ami a felszínen van, hanem jobban meg akarnak ismerni egy időutazás közben és többet szeretnének rólam látni, megérteni a motivációmat, a céljaimat, azt, hogy az öngyilkossági kísérleteimnek oka volt és azok nem hajlam köszönhetők. Már többször felmerült a fejemben, hogy a scifiéletregény megírásával búcsúzok el az eddigi életemtől, mert jobb lehetőség vár rám odaát. Ezen a Földön csak hitegetem magamat, hogy majd holnap jobb lesz és újabb lehetőségek jönnek, aztán csak várok, mint az ötöslottó főnyereményére, ami nem jön, mert a nyeréséhez kicsi az esélyem.
