 |
| Fotó: pincér felvétele az Európa Kávéházban |
Talán egyszer majd felébredek - de nem akarok, mert így vagyok boldog.
Szerintem a Tresó Ifjúsági Klub csak egy képzelet, egy álomvilág, amiben szeretnék élni, ezért a jövőben így is fogok hozzáállni. A munkás hétköznapok között szeretnék néha önmagam lenni és feszengetni a határaimat, a lehetőségeimet, amihez a Klub egy igazi lehetőség, persze egyedül sokminden könnyebb lenne.
Mivel igazi társakra csak ritkán találok ezért inkább a scifiéletregényemben igyekszem majd megírni azokat a vágyaimat, amiket talán soha nem fogok tudni elérni, vagy legalábbis szerettem volna megvalósítani. Ez nem kudarc, csak a szűretlen való világ, amiben sokszor nincs beleszólásom (csak egyedül).
