Egymilka és egy kölcsönlaptop, plussz alapítványi iratok vesztek a Dunába!
Csak azok maradnak meg mellettem, akik szeretnek és megismernek.
Az elmúlt napokban olyan lehetőségre került sor az életemben, amire nem lehetek büszke, de szomorú sem. A jövőben nem tervezem, hogy még egyszer megússzam a Dunát este, pláne nem a Parlament előtt, rendőri díszkivilágítás mellett. Az eseményt akár kampányként is fel lehet fogni, hogy semmiért sincs értelme a Dunába vetni magunkat, mert mindenre lehet megoldás, ha úgy áll hozzá (segítőként) a környezetünk is. Az esetről a novemberben megjelenő scifiéletregényemben fogok részletesen beszámolni.
