 |
| Fotó: önkéntes felvétele rólam Prezi előadáson a Corvinus Egyetemen |
Nagyon sok kommentet kaptam a korábbi bejegyzéssel kapcsolatosan, amikre időhiány miatt nem tudok válaszolni és nem is szeretnék vitatkozni. Ehelyett inkább igyekszem minél többet megírni a scifiéletregényembe, ami búcsúzás lesz és abból megérthető lesz miért vagyok kilátástalan helyzetben és miért tűnik elérhetetlennek a jövőképem, amin nem nagyon szeretnék változtatni, inkább feladom. Nem pszichiátriára kell mennem, hogy gyógyszerezzenek és félrekezeljenek, mert a valós problémák nem odavezetnek. Miért maradjak életben? Hogy továbbra is csak hitegessem magamat és továbbra is csak a mókuskerékben élvezzem a életemet, anélkül, hogy azt valóban élvezni tudnám. A csodára, vagy a szerencsére meddig várjak. A jövőmet igyekszem tervezni, de nem jön ki a számításom és nem is nagyon remélhetem, hogy találok rá más megoldást.
