A mai naptól már nem szeretnék sírni, azonban néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Mivel az állam, a társadalom nevelt fel - sokáig, 11 évig félárvaként, holott teljes árva voltam -, így most is a társadalom segítségére kell támaszkodnom, amire már legalább 17 éve nem volt szükségem.
Ennek érdekében felveszem a kapcsolatot és kihasználom a lehetőségeket a médiával és a politikai pártokkal. Amíg élek, addig reménykedhetek, aztán már csak a temetés van. Addig viszont biztosan el kell követnem mindent, hogy életben maradjak és olyan életet éljek, amiben jól érzem magamat.
Különben annak nincs értelme és akkor feleslegessé vállik Madách Ember tragédiájában a "Mondottam ember: kűzdj és bízva bízzál!" gondolat.
