 |
| Fotó: pincér felvétele rólam egy étteremben |
Biztosan sokan megkövezhetnek a londoni történtek után, de azt már most előre kell bocsátanom, hogy Magyarországot nem lejáratni jöttem ki Londonba. A tervek nem ezek voltak, de sajnos ezúttal a szerencse nem volt velem, lehetett volna sokkal jobb is. Sajnos úgy érzem, ha külföldi séfem lett volna, akkor még mindig lenne munkám, épp lábam és jövőm Londonban. A türelmetlen, elégedettlen magyar főnökömnek köszönhetően viszont a hajléktalanságig sikerült jutnom, aminek az utolsó megnyilvánulása volt a londoni hídról való legugrás, az öngyilkossági kísérlet. Nyilvánvalóan az esetbe az is szépen megmutatkozott, hogy amit nem csinálunk szívesen az életünkben, annak komoly következményei lehetnek. Mint ismeretes, szerettem szakácsként dolgozni, de nem az volt az álmom, hivatásom, az életcélom. Mindezek ellenére az eset bonyolultságát tekintve, pozitívan állok a világhoz és a jövőbeli terveimet illetően. Lehet nagy szavakkal dobálózni az ÉLETtel kapcsolatosan, de nem lehet elvárni mindenkitől, hogy megértsen és felfogjon az egészből mindent.
