Amikor belenézek a tükörbe és látom magamon hogyan telik az idő, vagy amikor az ismerőseim mondják azt, hogy nem ártana, ha barátnőd lenne, akkor kicsit furcsán nézek ki magamból. A magány sokszor nagyon jól elviselhető, de hosszútávon nem olyan kellemes. Az életvitelemre fogtam korábban, hogy nehéz összeegyeztetni a párkapcsolattal. De a végtelenségig ez nem folytatódhat. Legalább eddig a felismerésig kezdek eljutni lassan 36 éves koromra. A nehézség csak ezútán következik, hogy mégis hogyan találjak hozzám illő párt.
Milyen lehetőségeim vannak? Illetve megannyi kérdés ezzel kapcsolatosan felmerül, ami nem olyan könnyű. Vannak, akiknek a társkeresés nagyon könnyen megy és nagyon fiatalkorban már ösztönösen, simán megy. De senki ne gondolja, hogy ez mindenkinél hasonlóképpen van. Ötlet, hogy használjam a netet és keressek a különféle társkeresőkön. Azért azokkal is vannak fenntartásaim. Hogyan tudnál ebben tanácsot adni az ismerősödnek?
