Gyerekként többször kerültem a középpontba, amikor többen rám figyeltek, adtak a véleményemre. Egyfajta sztárhelyzetbe kerültem, amit egyrészről jól viseltem, másrészről óriási felelősséget éreztem miatta. Az emberek irigykedése miatt rosszul viselem, de ha megtanulok azon túl lenni, akkor akár elviselhetem a sztárságot felnőttként is. Bár ez nem jön csak így, azt ki kell érdemelni és ahhoz olyanok kellenek, akik elismernek és felfigyelnek rám, vagy akár példaképnek tekintenek. A mai hétköznapi sztárokról nincs túl jó véleményem, sokan szerintem nem érettek hozzá és az hátrányos lehet nekik és a környezetüknek is. Egyébként nem annyira szeretnék sztár lenni, mert azzal több figyelem irányulna rám és többet kellene teljesítenem, mint amikor elérem azt.
