 |
| Fotó: önkéntes felvétele rólam, egy emberről a Földünk előtt (ELTE) |
Sokan mondták már nekem, hogy mi lenne, ha néha befognám. Tenném is ezt, ha nem érezném azt, hogy vannak olyan dolgok az életemben, amikről nem árt, ha mások is tudnak és ameddig tudok azokról beszélni. A sorsom miatt nincs miért szégyenkeznem - igyekeztem mindig állni a sarat. Amit főztem, főzök magamnak, azt ettem és eszem (Na jó szoktak nekem is főzni, meg járok néha étterembe is, ha nem a konyhán vagyok). A hitelességemet az kérdőjelezné meg, ha nem őszintén és odaadással foglalkoznék azzal, ami fontos nekem az életeben és amiért van kedvem nap mint nap felkelni. Sajnálatra azért nincs szükségem, mert mindannyian követünk el hibákat még úgy is, hogy azt csak nagyon nehezen - vagy sehogy - nem tudjuk jóvátenni. Nekem van lehetőségem arra, hogy az ifjúsági szervezeten keresztül ne kelljen félnem a hátrányos megkülönböztetéstől és a kirekesztéstől, mert mindig lesznek olyanok, akik együttéreznek velem, vagy új kapcsolatot. lehetőséget látnak bennem.
