 |
| Fotó: kollégám felvétele rólam Amerikában a szabadságszobornál |
Nem felejtem el, hogy magyar vagyok, mert Magyarországon születtem - szegény magyar szülőktől - és itt neveltek fel a nevelőszüleim. Itt tanultam, itt ismerkedtem meg a világgal. Viszont most a hazán kivül kell kihasználnom a lehetőségemet, amiért korábban keményen megdolgoztam. Mondhatjuk úgy is, hogy gazdasági kivándorló, vagy ingázó leszek, aki egy jobb élet reményében járja a világot és keres pénzt. Nincs mit ezen szégyellnem, mert sokszor senkinek nem kívánom azt a munkát, amit kinn végzek idegen környezetben, ahol sokszor kisebbrendűségi érzésem van és magyarul sokszor nincs kivel beszélnem - "csak magammal". De a lehetőség még így is jobb, mintha itthon az utcán, vagy más országban (hontalanként) kellene leélnem a hátralévő életemet. A saját bőrömön érzem, hogy mi van ma a világban és azt is, hogy a lehetőségek nem pottyannak az emberek ölébe, azért is tenni kell, ha mást nem akkor utánnajárni. Az ifjúsági klubbal annak idején ezt vállaltam fel és most a munkámat is annak a hozzáálásnak köszönhetem. Mondhatni, hogy megdolgoztam azért, hogy nincstelen teljes árvaként, gazdasági kivándorló legyek a jobb élet reményében.
