 |
| Fotó: külföldi felvétele rólam az Operában Budapesten |
Korábban az érzelmeim jobban uralkodtak el felettem, mint a tisztánlátás, amikor úgy éreztem, hogy a családom nem segít kellőképpen és csak akadályoz abban, amit szeretek csinálni. Már most látom, hogy azért ez nem így van. Miért? Mert például nem vagyok hajléktalan, mivel bejelentett állandó lakhelyem van, az alapítványnak továbbra is van székhelye, illetve bármikor megkereshetem őket és nem zárkóznak el tőlem. Ha segítséget kérnék, akkor kapnék, az más kérdés, hogy én büszkeségből és egyéb okok miatt nem teszem. Úgy gondolom teljes árvaként, hogy a családi kötelék az nem szűnik meg, mert valaki felnőtté vállik - függetlenül attól, hogy kik nevelik fel az illetőt. Tisztában vagyok azzal, hogy sokszor bántottam meg őket, de nem rosszszándékkal és nem is tenném azt. Bár most kicsit tékozló fiúnak érzem magamat. Majd elmúlik, mert a szeretet és a megbocsátás az életben létező lehetőségek.
