Olyan furcsa az egész, hogy amikor elrepülök itthonról, akkor hasonlóan érzem magamat, mint Harry Potter érezhette magát a filmben (amikor átmegy a falon keresztül Oxfordba). Egy csomó minden (érzések, gondolkodás stb.) megváltozik és alkalmazkodik a másik környezethez. Ez jó is, meg nem is. Sokkal kiszolgáltatottabbnak, ugyanakkor sokkal szabadabnak is érzem magam. A munkám során pedig ha nem is mesés, de varázslatos ételeket tanulhatok meg készíteni. Az utazások során pedig megismerhetek más országokat, kultúrájú embereket (indiai, fülöp, európai, amerikai, mexikói stb.) - ami sokszor nem olyan könnyű -, illetve lehetőségeket. Mint aki annó Magyarországot beutazta, lehetünk büszkék Magyarországra, mert sokszor itthon szebb helyeket láttam, mint külföldön - ahova sokan elvágyakoztak. Amikor hazajövök, akkor meg kicsit depressziósság válok egy pár hétig. Bár az utóbbi időben ezt kevésbé tapasztaltam.
